Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - BALASSA EMIL: A sárga ház
Tinéktek egy hódítás az egész! De nékem gyász volt. Gyász, melynek szövetjén a szerelemnek könnyje szertefolyt. S magával vitte gyémántját a vágynak, melyet a vérnek sodra elrabolt. S mély szánalmamból koporsót faragtam, mert széles törzsű fa a szánalom. S e koporsóba fektettem Milévát s most temetem és gyenge szám dalol. És azt dalolja: dédelgesd a vágyad, de teljesültét meg ne add neki! Mert, ó, az ember önmagát a vágyban s a vágyat önmagában szereti!... (Somlyó Zoltán összegyűjtött versei. Kiad. Somlyó Györgyös Térey János. Budapest, 2002. 260-210.) A sárga ház BALASSA EMIL A sárga házba nappal csend volt És benn mindenki aludt Ha sötét lett a nyári égbolt Kinyitották a kis kaput S a lázas éjbe’ felriadva, Zenébe, dalba fuit a csend, S a zongora a vén, a gyatra A bűnös éjbe belecseng. Tivornyát ült a csókos céda láz, S csak állt, csak állt a sárga ház A részeg, bűnös sárga ház. 577
