Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - PILISI RÓZA: A három kadét
hűtlenül. Így szokott az lenni minden este. Vagy én, vagy más. És mégis belém szerelmes. A többit csak úgy, unalomból s pénzért tűri. Igaz, nekem is sok pénzem van, s ennek dacára tudom, enmagamért szeret. Hisz csak akkor más, ha én nem. Szóval, hű hozzám és szerelmes belém a maga módja szerint. Szerelem, te élet komikuma!... Végigsimogatat a homlokát s csak úgy, ruhástul az ágyára feküdt.- Janette jó leány - mondogatta — a lelke hófehér, a teste olyan, mint a márvány. Szép fekete szeme csupa tűz, csupa láng; s ha szénfekete haját összeborzasztja, akkor... ah... akkor olyan, mint egy ördög! Pfuj, Oltássy, milyen gondolatok fondorkodnak agyadban?! Nem kisérienél meg egy szökést? Nem! Végtére is csak tíz nap még, az nem a világ, aztán mindég a tied lesz a kis Janette... Jobb is így - sóhajtott Oltássy - ebben a tíz napban spórolni fogok. Csakugyan; igaza volt Ikárinak, az a kék trikó piszkos már. Veszek neki egy rózsaszínű selyem trikót. Micsoda hatalmas lesz Janettenek a ... ezt ki sem merem mondani — abban a rózsaszínű trikóban! A lába, az a szép, pici lába, fekete atlasz cipőbe lesz bújtatva. Formás karjait lenge gáztüllel kell neki úgy láthatólag fednie. A jelenlegi dekoltázson is változtatnia kell. Nem engedem azt a mély kivágást, eltiltok minden frivolitást, s ha szeret, szót fogad. Ki tudja, hányán bámulják most is hókeblét! Ha erre gondolok, azt hiszem, meg kell őrülnöm. Ezt ki nem állód, Oltássy, szökj ki - suttogja magában - einmal ist keinmal." Győződj meg, hogy csakugyan szentlélek vagy. A gondolatot tett követte. Bevárta az éjjeli vizitet, mely ma jó későn jött. Alig hagyta el az inspekciós tiszt a szobát, Oltássy felkelt s sans-gêne lement a félemeletre; ott egy kis szoba volt; tele tiszti koffer és egyéb pogy- gyásszal. Ennek a szobának egy pici kis ablaka volt, mely a Neugebäude háta mögé nézett. Ezen csak nagy nehezen lehetett attilában vagy blúzban kibújni. Erre szöktek ki ők hárman nem egyszer; de ezt az egérutat csak ők hárman ismerték, lkári lelte fel. Teljes adjusztirungban nehéz volt kibújni, előre dobta tehát köpenyét és kardját s ezer kínok között bújt ki ő maga.- Künn csak künn vagyok, de hogy fogok bemenni a „Kék macská”-ba? Biztosan benn ül valamelyik tisztem! Ki fogom hívatni Janettet s elmegyünk valahová, esetleg nála töltöm az éjjelt. Öt óra előtt úgysem mehetek be a kaszárnyába, akkor váltakozik az őrs, beosonok s vége. Vájjon hány óra? Zsebéhez kap. 11 „Egyszer sem”, „soha". 559
