Mindennapi regények - Budapesti Negyed 70. (2010. tél)
Portrék – Lágy fényben - JANDA MATILD: A bűn
És egy fehér, hideg napon (Sok jégvirág nyílt minden ablakon Ringatva szállt a pelyhes, puha hó, S a kályhacsőben hideg téli szél A nyomor dalaiból énekelt) Egyszerre csak elfogyott a kenyér. S ekkor hangzott el az iszonyú szó, Ekkor hallá Margit a mondatot, A mételyest! A penészest! Nagyot:- Margit! Éhes vagyok!...” — Margit! Adj ennem!” S nem volt semmije. Egy falat kenyér nem sok, annyi se. A város gazdag, de a város fösvény, S ellepve minden szeglet, munkaösvény... Eh! Nem látják meg azt az emberek, Amint két éhes árva didereg. III. IV. De hogy Magda még egyszer enni kért, Margit vette szegényes kendőjét. (Az édesanyja viselte, míg élt.) Megölelgette, csókba fürösztötte, Remegő kézzel nyakára kötötte, Csókot nyomott Magdának homlokára S szólt: „Visszajövök, vissza, nemsokára, Hozok kenyeret, édes kis húgom. Kalácsot, cukrot! Örülsz majd, tudom! Csak még egy kicsit várj, tűrj eg)' kicsit!” És visszafojtva hulló könnyeit, Megindult Margit arrafelé, Hol csillogott, zajongott, élt, evett A száztornyú, hólepte város, A szép, a bűnös — a fehér, a sáros... 548
