Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió
hygienikus ismeretek és a tökélyesbedő ellenőrizet remélhetővé teszik, hogy a bujakór a legszűkebb határok közé fog szoríttatni, ha nem is végképpen kiirtatni. Terjednek tehát a hasznos ismeretek és törekedjék minden egyes ember tehetsége vagy képessége szerint ezen szép célt valósítani.” Dr. Cséri János27 úgy találja, hogy a budapesti prostitúciónak legfőbb hibája a bordélyügyi szabályrendelet, mely a titkos prostitúciót illetőleg teljesen hiányos, a tűrt prostitúcióval szemben igazságtalan, s az orvosi ellenőrzésre nézve sem nyújt elég biztosítékot. A szabályrendelet a titkos prostitúcióval szemben hiányos. Ugyanis a következő meghatározásokra szorítkozik: 50.§. „A zugbordélyházakat és minden oly helyet, hol valamely látszólagos üzlet leple alatt a kéjelgés keresetszerűleg űzetik, kipuhatolni illetőleg szemmel tartani s a kifejlendőkhöz képest az illető személyek ellen intézkedni a kerületi kapitányság feladatához tartozik. Azon helyekre, hol köztudomás szerint kósza kéjnők szoktak tartózkodni, a kér. kapitány különösen tartozik felügyelni.” Továbbá: 52.§. „Lakás nélküli kósza kéjnők mindenkor letartóztatandók és ellenök a szabályszerű eljárás foganatosítandó.” Már most mit értünk a „kifejlendőkhöz képest intézkedni” alatt és miben álljon ezen intézkedés? Éppígy mit jelent „s ellenük szabályszerű eljárás foganatosítandó”? Tán eltoloncolást? Ez mindenesetre a régi hatóságok legbölcsebb eszméje volt. A hiányos bejelentések és a zóna-tarifa idejében mindez azonban nem sokat használna; az egyik pályaudvaron eltoloncolják őket, a másikon visszajönnek. Végre még a komikus 24.§. is előfordul, mely így hangzik: „A türelmi bárca ingyen adatik ki, s anélkül a kéjelgést keresetképpen űzni tilos.” És ha mégis? Mi történjék azután? - kérdi Dr. Cséri. „Az egész szabályrendeletben egy szóval nincsen említés sem megidézésről, sem hivatalos bejegyzésről. ” „Azon fenyegető veszély mellett, melyet a titkos prostitúció a társadalomra nézve képez, minthogy eltekintve attól, hogy tapasztalatlan nőket a gyalázat karjaiba kerget, az a tulajdonképpeni kútforrása és fölterjesztője a syphilisnek, éppen ezért a szabályrendeletben a titkos prostitúcióra nagyobb súlyt kellene fektetni, sokkal behatóbban kellene vele foglalkozni, és fogalmát pontosabban kéne körülírni. Úgy látszik, mintha az a sok leány és asszony, akik családjuk körében a tisztesség köpenye alatt élnek, valamint azon sok szolgálatnélküli cseléd, foglalkozásnélküli munkásnő, pénztárnő stb., kik mindannyian az utcán vagy nyilvános helyiségekben a férfiakat csalogatják és őket valamely kerítőnőhöz vagy egyikébe ama (a rendőrség 27 Molnár jegyzete: „Budapest fő- és székváros prostitutio ügye. írta Dr. Cséri János. Budapest, 1893.” 94
