Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Panorámaképek - MOLNÁR LAJOS: Az erkölcsök, a közegészség és a prostitutió

Harmadik fajtája a prostituált nőknek afutó-bárcávalellátottak. Ezek helyhez nincsenek kötve, járhatnak-kelhetnek szabadon; tisztán csak arra kötelezettek, hogy rendszeres orvosi vizsgálatra jelentkezzenek. Bármennyire helyeselhető is, hogy az orvosi ellenőrzés minél kiterjed­tebb mérvben eszközöltessék, mindamellett a futó-bárcát nem tarthatjuk jónak, mert nagy mértékben megkönnyíti, hogy a nő a tisztességes munkál­kodást abbahagyva, erkölcstelenségre adja magát; mintegy ingerli, vonzza a nőt arra. Sok nőt visszatart a bárcavállalástól az a körülmény, hogy annak birto­kában olyan lakásban kell tartózkodnia, mely az avatatlan előtt is rögtön leleplezi s üzérkedése a nyilvánosság elől nem vonható, de ha futó-bárcája van, lakhatik bárhol, a legtisztességesebb családoknál s inkognitóját levet­nie nem kell. Pásztorórák élvezésére van alkalmas hely Budapesten elég, s ezt megteheti anélkül, hogy otthon magát elárulná. Van akárhány leány, kinek apja, anyja abban a meggyőződésben él, hogy leányuk rendes napi fog­lalkozása után jár, pedig futó-bárcája van. Nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy a feleség - a férj tudatán kívül futó-bárcát szerzett magának. - Nagyon sok furfang kell ahhoz, hogy hozzájuthasson. De orvosi ellenőrzés szempontjából is kifogás alá esik a futó-bárcás rendszer, mert a futó-bárcás úgyszólván saját tetszésétől függő jelentkezésekre vannak utalva, s nem merném állítani, hogy főtörekvése a határnapok pontos betartása lenne. Részemről annak a felfogásnak vagyok a híve, hogy nem szabad meg­könnyíteni, hogy valaki prostituált legyen, mert ezzel megrontjuk a köz­erkölcsöt, hanem ellenkezőleg, megnehezíteni kellene, mert sokan nem lennének azzá, ha bizonyos nehézségekkel kellene megküzdeniök, hogy a bárcához juthassanak. Nem követhetem azt az elvet, hogy ha valaki romlásnak indult, s pros­tituált akar lenni, akkor legalább terjesszük ki rá az orvosi ellenőrzést, ezt pedig elérhetjük, ha módot adunk nekik a bárcaváltásra, mert ez csak végcél lehet. Van ennél egy szebb, magasztosabb cél is: oda törekedni, hogy a megrom­lott erkölcsök megjavíttassanak s lehetőleg meggátolni a prostitúció terjedését. Amíg lehet, ne engedjük, hogy a nő prostituált legyen. Ennek pedig fő feltétele, hogy akadályokat állítsunk az elé, aki prosti­tuált akar lenni, vagy arra hajlammal bír. Ha mindezek dacára továbbra is megmaradnak, úgy ezek, mint az egyedül lakó nők, akkor minden kerület­ben engedélyezni kellene számukra egy-egy kávéházat találkozási helyül. A közönség legalább orientálhatná magát s a nők is tudnák, hogy hol nyitta­tott a számukra a piac, s oda vonulnának. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom