Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

dául a lánykereskedelem ellen) folytatott harcot és a mentőakciók szervezésének megerősítését igyekeznek magukra vállalni, s tevékenységi körüket leginkább a bűnmegelőzésre (más oldalról pedig az orvosi ellátásra és a nemi felvilágosításra) igyekeznek korlátozni. Kétségtelen, hogy ebben az új kor diktálta új elvárások belátása ugyanúgy szerepet játszott ebben, mint a tehetetlenség, az eszköztelenség és annak beismerése, hogy az egzisztenciális okokból prostitúcióra kényszerülőket - már csak óriássá dagadó létszámuk miatt sem lehetséges már felügyelni. Az erkölcsök és a moralitás mezején vívott küzdelem azonban érzékelhetően erősödni látszott (a textusokban mindenképp), s a való világban kényszerűségből vállalt, amúgy is dühöngő prostitúció és művelője már nem pusztán a bűnre csábító főváros, de egy egész meggyalázott ország jelképévé növekedett.

Az 1. világháború után a nők emancipálódási folyamata és helyzete, sőt ennek léptékváltása nagyon megváltozott, hiszen a megsebesült vagy a harcokban elpusztult, illetve a hadifogságban sínylődő férfiak helyét nagyrészt a magukra maradt, önmagukat és családjukat is eltartó nőknek kellett elfoglalni. Nők ezrei ébredtek arra, hogy egyik percről a másikra ők lettek a család fenntartói, s nem kérdezte senki, hogy ezt milyen eszközökkel és minek a beáldozásával képesek vállalni. Egy bizonyos: a modern és urbánus új magyar világ küzdelmeiben mindinkább számítani lehetett, sőt számítani kellett a nőkre. A legkiszolgáltatottabbakra is. Akik keményen, testestől-lelkestől belevetették magukat a munkába. És közben csak arról panaszkodtak - új kuncsaftra várva:

„-Valahányszor pénzt kapok a férfiaktól, mindig szomorú vagyok... Attól félek, hogy azt hiszik, hogy csak a pénzükért szeretem őket.”48

Csak a legújabb kutatások világítottak rá tehát arra, hogy a 19. századvég kínzó társadalmi problémáinak egyike, a pénzért való örömszerzés ezzel szorosan összefonódva a nőkérdés aspektusai milyen hangsúlyosan, milyen óriási számban és mennyire sokrétűen jelentek meg a korszak forrásaiban. Ez a kép-szöveg-gyűjtemény abban is újszerű, hogy a nyilvánosság különböző fórumain, más-más társadalmi, intézményi és mediális közegben megjelenő, eltérő típusú forrásokat illeszt egymás mellé-alá-fölé-elé-után, s így remélhetően nagyobbra táruló blendét nyit a korszak prostitúciójáról és testiségéről való vélekedésekre és azok folyamatos változására. Míg a levéltári források és bizonyos (főleg orvosi, pszichológiai, szociológiai, mikrotörténeti, társadalomtörténeti és bűnügyi) témájú, jellegű és vizsgálati aspektusú elsődleges és másodlagos szakirodalmi forrásanyag ismeretében már elöl is járunk vagy legalábbis megtettük a kezdeti lépéseket,

48 Fidibusz, 1906. december 7. 43. sz. 7.

44