Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

Néhány esztendővel később a szociáldemokrata Népszavában A bűn fővárosa című írás szerzője pedig úgy vélte, hogy a prostitúció terjedéséért valójában a házasság intézményét kell okolni: „Ha nem akarjuk, hogy M agyarország fővárosa egy második Gomorrha vagy Sodorna hírébe jusson: akkor sürgősen szükséges, hogy a fővárosi hatóság érvényt szerezzen a prostitúció korlátozására vonatkozó határozatainak. E határozatok kivitelét mindekkoráig lehetetlenné tette a rendőrség. Kell tehát, hogy a főváros, mely majdnem ötszáz ezer forinttal járul a rendőrség költségeinek födözéséhez - rendelkezhessék ez irányban vele; habár megvalljuk, hogy még a legszigorúbb intézkedésekkel sem fognak sokra menni, mivel a prostitúció szükséges kifolyása a társadalom mai házassági intézményének, s mindaddig, míg a házasság mai formájában fennmarad és a házassági egyezmény nem a kölcsönös vonzalom alapján létesül, hanem társadalmi előnyök és anyagi függetlenség szerint szabályoztatik, addig a prostitútió ki nem küszöbölhető, mert a mai házasság formája önmaga a prostitúció elvére sarkall...”44

A 19-20. század fordulójára amellett, hogy a prostitúció mértéke hihetetlen módon megnövekedett, fogalomköre egyre tágult, és mind több társadalmi baj okozójának vagy lenyomatának kezdték érezni. A 20. század elejéig a szakírók szinte mindegyike a nőkérdés bármilyen aspektusának tárgyalása esetén előbb vagy utóbb kapcsolódást talált a prostitúció kérdésköréhez. A testét árulni kényszerülő nő, avagy a testi szerelmével pénzkeresővé váló nő sokak szemében azonban már nem a megvetett bűnbak, hanem mindinkább a szétesett és megváltozóban lévő világ és a bűnös fő- és nagyváros modellje lett, főleg a szépirodalmi és fikciós szövegek szerint.

Az államilag ellenőrzött bordélyrendszer felszámolásával (1927-ben ezt törvénybe45 is iktatták), illetve elsorvasztásával a hatóságok tehetetlenül lemondtak a prostitúció szabályozásának felügyeletéről, s már csak beletörődve szemlélhették a kor diktálta szükség tombolását. Amelyben így vagy úgy, de minden és mindenki kénytelen volt prostituálni magát. A megélhetési problémák, a családfenntartó nélkül maradt egyedüllét, a kiszolgáltatottság miatt terjedt a titkos prostitúció, s bármiféle ellenőrzés vagy megtorlás nélkül, soha nem látott mértékben virágzott a leánykereskedelem,

44 Népszava, 1884. június 27.

45 A 160.100/1926 BM sz. rendeletről van szó, mely 1927-ben lépett hatályba. A rendelet szövege:

„II. A bordélyházakról

28.§. E rendelet életbelépése után újabb bordélyengedély ki nem adható. A még meglévő engedélyeket pedig kötelesek az illetékes rendőrhatóságok 1928, évi május hó 1-ig, amely időpontban minden ily engedély hatályát veszti, visszavonni."

42