Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Oldalfordított kép - TÁBORI KORNÉL–SZÉKELY VLADIMIR: A perverzek parazitái - KRAFFT-EBING, RICHARD: 160. sz. megfigyelés : homosexualitás átmenete a virginitáshoz
érintkezésbe. Külön lakást bérelt magának, ahol valóságos orgiákat ült, cum digito et lingua elégítette ki magát, míg teljesen ki nem merült. Egy ideig egy próba-kisasszonnyal folytatott viszonyt, pénzért, férfiruhában fényké- peztette le magát e nővel és ilyen ruhában jelent meg nyilvános helyeken is, anélkül, hogy valakinek feltűnt volna, kivéve, hogy egy ízben egy rendőr avatott szeme leplezte le, aki rögtön be is kísérte. Itt csak figyelmeztetést kapott, és azóta föl is hagyott e szokásával. Házassága előtt egy évvel a múló melancholia fogta el. Akkor azon szándékkal, hogy megválik az élettől, búcsúlevelet írt egy régebbi barátnőjéhez, afféle gyónó levelet, melyből a következő rész álljon itt jellemzésül: „Lánynak születtem, de a hibás nevelés izzó képzeletemet hamarosan téves irányba terelte. Már 12 éves koromban mániám lett, hogy fiúnak adtam ki magam és a nők figyelmét magamra akartam irányítani. 'Tudtam, hogy e mánia őrületes, mégis évről-évre veszedelmesen nőtt. Már nem állott módomban, hogy tőle megszabaduljak; hasisom, boldogságom lett; hatalmas szenvedélyemmé vált; hímneműnek éreztem magam, aki tettre és nem passiv megadásra született. Izzó temperamentumom és érzékiségem, mélyen gyökerező perverz hajlamom mellett a lesbosi szenvedély lassan- lassan teljesen leigázott. Érdeklődtem a férfi iránt, de mihelyt egy nőt futólag megérintettem, rögtön vibrált egész idegrendszerem; kimondhatatlanul sokat szenvedtem emiatt. Francia könyvek és könnyűvérű életmód hamarosan megkcdveltették velem az egészségtelen erotika fogásait és az eddig homályos ösztön most tudatos perverzitássá fajult. Nálam a természet hibát követett el a nem megválasztásában és ezen hiba miatt kell élethossziglan szenvednem, mert nincs elég erkölcsi erőm ahhoz, hogy ezen kikerülhetetlen bajt méltósággal el tudjam viselni, szenvedélyem tüskéi minduntalan szúrnak s lassankint megölnek... Szomjaztam a te édes tested után; Victorodra féltékenykedtem, mint az egyik rivális szokott a másikra; átszenvedtem a féltékenység pokoli kínjait; meggyűlöltem ezt a férfit, szerettem volna megölni; átkoztam sorsomat, amiért nem tett meg férfinek. Megelégedtem azzal, hogy undok komédiát játszottam el előtted, mesterséges hímvesszőt tettem magamra, amely ösztönömet még hatalmasabbá tette. Nem volt bátorságom, hogy neked az igazat megvalljam, mert ez oly nyomorúságos és nevetséges lenne. Most már tudsz mindent. Tudom, hogy nem fogsz megvetni, hanem át fogod érezni mindazt, amit én éreztem. Örömeim inkább hasonlítanak pillanatnyi részegséghez, mint a boldogság valódi kincséhez; minden örömöm hamis arany volt. Bolondot csináltam az életből, ez pedig engem tett bolonddá; tehát kiegyeztünk egymással. Búcsúzom tőled. Gondolj a szerencse órái421
