Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Oldalfordított kép - JUSTH ZSIGMOND: Justh Zsigmond – Aggházy Károlynak, Budapest, 1889. március 4
más lelke mélyébe lássunk; hogy kezet adva a szívünk melege sugározzák ki a kézszorításunkból. Idealisták vagyunk mind a ketten, szeressük egymást nagyon, és ha egyszer eljő az az idő, hogy erre is rászorulok: szeress eléggé arra, hogy megbocsásd nekem azt, hogy csak ember - bűnös, hibás, de szerencsétlen ember vagyok. Én értelek ma, és mindig meg foglak érteni. Szeretlek ma, és mindig jobban foglak szeretni.” Ezt mondom én ennek a papírlapnak, amely csak úgy hasonlít hozzád, mint az, amit leírok ahhoz, amit érzek irántad. A berlini napokat sohasem felejtem el. Éltem nyugodtan, álmodtam-----felejtettem, és emlékeket szívtam m agamba. Aztán felmelegedtem szívednél. Te szerettél szubtilisan, intelligensen, igen művész módjára, úgy ahogy én mindig szeretve lenni kívántam —, látod én mondom el ezt veket!, minden hamis szégyenérzet félrevezetésével, nehogy a magam érzésvilágát kelljen boncolnom. Ehhez nem nyúlok — ebben a percben nagyon fájna. Itt - de erről ma még nem. Nem írok Pestről, még csak a berlini napokról akarok megemlékezni, azokkal van tele a szívem, a lelkem. Az Isten áldjon ezért. Ide mellékelve küldöm madame Jameson de Portai11 levelét, tehát — de olvasd el az egészet, s aztán küldd vissza. Ezeken a teákon Párizs legkiválóbb, legmíveltebb és legirányadóbb műkedvelői vannak jelen. Princesse de Brancovan és madame Jameson játsszák a darabjaidat — ehhez nem kell kommentár. Donc, jövőre Párizsba jössz. Muszáj! De előbb Szenttornyára. Muszáj! [...] Felnézek — csendes minden, csak a lámpa serceg, a vigasztalan éjszaka reám feküdt egész csendjével, hozza az álmot az ébren álmodónak, de a nyugalmat nem — Károly! mindenért köszönet Zsiga (Justh Zsigmond naplója és levelei. Kiad. Kozocsa Sándor. Budapest, 1911. 482-484., 485-486., 488-489. 13 Jameson de Portai Szalonja Párizs-szerte híres volt. 417
