Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

És az emberek jönnek, északról, nyugatról, mindenünnét. Az ország szegény, se kultúrája, se hatalma s az emberek gazdaságról, kultúráról, hatalomról álmodnak az éjszakában. Hiába! Ez a kőasszony csak hiteget, röpke kéjt ad, de boldogságot és nyugalmat nem osztogat. Csak elvesz. Mindent: boldogságot, nyugalmat, becsületet és az életet.”41

A századfordulóra tehát megszületett a modern Budapest jelképe: a prostituált nő. Aki a vicc szerint nap mint nap azt sóhajtotta az újabbnál újabb hódolója fülébe:- „Higgye el, kispofám, mindig kétségbe vagyok esve, valahányszor elrabolják az ártatlanságomat.”42

A szexuális, a közegészségügyi, illetve orvosi kérdéseken túl azonban a korabeli szaksajtóban a prostitúció gondja és problematikája mindeközben egyre több társadalmi, szociális és idővel főleg erkölcsi kérdéssel kapcsolódott össze. A pénzen vett szexuális szolgáltatást, illetve szolgáltatóit saját korukban csak meglehetősen kevesen gondolták az egyéni és a női szabadság megnyilvánulásának és kifejeződésének. A prostitúció fogalmát azonban egyre tágabb körűen kezdték értelmezni, és mind több társadalmi gond emblematikus megjelenítőjének látták és láttatták (egyetlen például: lásd a fentebbi szövegidézetekből felsejlő nemzetiségi kérdésre vonatkozó utalásokat). Létéért és a kialakult elkeserítő helyzetért - az egymástól nagyon különböző értékrendet képviselő és meglehetősen széttartó politikai nézeteket vallók is - egyre többen keresték a valóságos és leginkább a morális felelősöket, mint ahogy például a Függetlenség című lap egyik 1880-as számában megjelent cikk szerzője: „Magyarország férfivilágának színe-ja- va folytonos veszedelemben forog, mert erkölcsössége, becsülete az alkalomszerzés Scyllája és Charybdise között küszködik! Avagy nem látják a kendőzött bűnt, a fajtalanságot, mint leselkedik fényes nappal, úgy az est homályában is az utcasarkokon? Mint integet a félre lendített függöny mögül? Mint űzi ledér játékát ezer gázláng fényénél, ott, a titkos bűnök nyilvános színhelyein? [...] Az a prostitúció, amely az utcán bujálkodik, a kor jele. Nem erkölcsök megrontója, hanem megrontott erkölcsök folyománya. S akik az erkölcsöt megrontották, azok a kerítők, nem ülnek ama bizonyos szurtos házakban, hanem ott ülnek a parkettás szalonok szép bársony bútorain, kezökben, hatalmukban tartva a társadalom igazgatásának szálait. [...] Kavarog az erkölcstelenség mocsara az ordógörénnyel... - ez az a valódi prostitúció.”43

41 Lux Terka: Budapest. Budapest, 1908. 7-8.

42 Fidibusz, 1906. február 2. 5. sz. 16.

43 Függetlenség, 1880. június 17.

40