Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Központossági hiba - KRAFFT-EBING, RICHARD: Psychopathia sexualis. Visszás nemi érzések különös figyelembe vételével
Psychopathia Sexualis. Visszás nemi érzések különös figyelembe vételével DR. RICHARD KRAFFT-EBING Előszó [...] Egyelőre a költők jobb psychologusoknak bizonyultak, mint azok, kiknek ez lenne a hivatásuk; bár a költőknél az a hiba, hogy ők inkább az érzelem, mint az értelem világába csaponganak és tárgyuk megítélésénél legalább is egyoldalúak. Ok az anyagnak, melyből táplálkoznak, csak napfényes oldalát látják, de árnyoldalait nem nézik. És bár az, ki a szerelem lélektanát akarja megírni, a világköltészetben kiapadhatatlan forrást talál, műve mégis csonka marad, ha nem fordul a természettudományokhoz is, ha nem veszi igénybe különösen az orvosi tudomány segítségét, mely ezt a lélektani problémát éppen a bonc- és élettani forrásból tanulmányozhatja. Talán sikerülhet az orvosi tudománynak valamely bölcsészeti világnézetben közvetítő álláspontot elfoglalnia, egy álláspontot, amely éppen olyan messzire esik a philosophusoknak, minők Schopenhauer és Hartmann, pessimista, vigasztalan, mint a költőknek derült és naiv világnézetététől.3 2 Báró Richard von Krafft-Ebing (1840-1902) grazi pszichiáter, igazságügyi elmeorvosi szakértő, a szexuálpszichológiai tudományág megalapozója. Miután megalapította a strassburgi egyetem elmegyógyászati klinikáját, 1873-tól Grazban a stájerországi országos tébolyda igazgatójává választották. 1889-től a bécsi elmegyógyászati klinika vezetője volt. Az 1886-ban megjelent Psychopathia sexualis című tankönyve (magyar fordítása 1894-ben készült el), melyben a szexuális viselkedések típusáról és a nemi élet eltévelyedéseiről foglalta össze tapasztalatait, olyan hatalmas felháborodást váltott ki egyes orvosi körökben, hogy megpróbálták kiközösíteni az orvostársadalomból. Megfigyeléseit, osztályozási rendszerét hosszú börtönorvosi tapasztalatai alapján állította föl. Behatóan foglalkozott az idegrendszeri problémákkal és a nagyvárosi életforma okozta idegesség, a nervózusság kezelésével és okaival is. - Freud munkásságáról nem vélekedett osztatlan elismeréssel. Ahogy Szummer Csaba idézi: „Amikor 1896-ban Freud ismertette elfojtás-elméletét a bécsi Pszichiátriai és Neurológiai Társaság előtt, az elnöklő Krafft-Ebing, a századvég ismert szexológusa szárazon megjegyezte: »Mindez úgy hangzik, mint egy tudományos tündérmese.«” 3 Az utalás a buddhizmusból táplálkozó schopenhaueri és hartmanni pesszimista filozófiákra vonatkozik, melyek visszavezethetők Buddhának arra az alaptételére, hogy „minden létezés, szenvedés”, illetve „Aki született, annak meg kell halnia, aki született, szenvedést lát, 380
