Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Központossági hiba - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Kaszinótul – a Beleznay-kertig
Azon néhány toaszton kívül, melyeket Károlyi István elmondott, s ama nem kis mérvű befolyást nem számítva, mit a kaszinó nagy urai a balctt- táncosnék és színházi énekesnők szerződtetésére gyakoroltak, Magyarország főurainak ez az egyetlenegy testületé semminemű életjelt nem adott magáról a legközelebbi múltban, midőn összes társadalmi osztályaink serényen nyüzsögtek a számtalan fölvetődő kérdések körül, mik egyenkint tényezői voltak a mai átalakulásnak. Azt lehetne kérdezni, ha az ember nagyon elkeseredne, mi lesz az országból, melynek ilyenek a főurai? De mi nem ezt kérdezzük, mi már túl vagyunk ezen. E/. az ország mkg- SZOKTA MÁR, HOGY AZ Ő l'ŐURAI NKM AZ ÖVÉI, HOGY AZOK NHM I.KNDÍTlíNICK SUMMIT A HAZA sorsán, megszokta olyan elemeknek tekinteni, akikre nem számolhat, akik itt laknak, itt mulatnak, itt táplálkoznak, itt fizetik az adót is, de nem éreznek, nem gondolkoznak velünk, s nem sokkal különbek, mint az átfutó idegenek. Eszünkbe sem jutnak többé ott, ahol munkálkodni kell. Megszoktuk a magunk vállait tartani oda, ahol a legterhesebb kötelességek vannak. Ha mégis néha jön egy mágnás, aki szintén dolgozni akar, megörülünk neki, megéljenezzük, talán éppen azért, mert váratlanul jött, nem számítottunk a közreműködésére, s egész rendén találjuk, hogy a többiek csak nézzék a munkát, hiszen az is szép, hogy ez az egy dolgozik. Ne azt kérdezzük, hát mi lesz belőlünk s nélkülük, mi már megszoktuk magunk lenni, hanem arra vagyok én kíváncsi, hogy vajon mi lesz őbelőlük? Alert az az út a kaszinóiul a Beleznay-kertig igen mulatságos út, csakhogy nagyon dísztelen, s mert felette költséges, felette rövid ideig is tart. (Pesti Hírlap, 1882. augusztus l&) annyira nem számított biztonságosnak, hogy csak a Nyugati pályaudvartól indított, a mulató által biztosított kocsifuvarral javasolták látogatását. Legvonzóbb műsorszámának a Debardeur-bálok számítottak, melyről Molnár Gál Péter azt írta, itt „ki-ki kirakja, amije csak van: a hölgyek kizárólagos ruhadarabja az arcukat fedő álarc lévén". Kostyál Jenő 1902-ben megjelent A budapesti leányvásár titkai című könyvében így emlékezett: „Linzer, aki okos üzletember volt, megkerítette, jobban [mondva] megalapította magának a »Neue Welt«-et, Linzer tulajdonképen táncmester volt s a »Neue Welt« tánciskola, azaz bálterem, de olyan, ahová összesereglett Budapest minden kétes exisztenciája, nő és férfi vegyesen. Ez volt az első nyilvános leánybörze Budapesten, ahol szemérmetlenül adtak, vettek.” (A könyv az interneten is olvasható: http://mtdaportal.extra.hu/books/a_budapesti_leanyvasar.pdf ) - A dolog különös pikantériája, hogy az említett Linzer Antal táncmester akkori felesége, Reich Fáni - válása után - néhány évvel később, 1872-ben újra férjhez ment, második férje Thaisz Elek rendőrfőkapitány lett. A hírhedt mulatót 1870-ben bontották le, 365
