Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Központossági hiba - MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Kaszinótul – a Beleznay-kertig

Lassan-lassan kezd kiesni a talaj a főrendiek lába alól, természetesen mindig leszámítva egyeseket, de akik ha dolgozni akarnak, legelőbb is kénytelenek kilépni a saját körükből, s vagy egy, vagy más elemhez csat­lakozni, aszerint aminő célokat akarnak szolgálni, s annak élén küzdeni aztán - mert saját körükben, saját osztályukban a komoly munka teljesen lehetetlen. Elszomorító jel ez. Ha valaki Magyarország hanyatlásának történetét le akarná írni, az igazán csinálhatna egy fejezetet, amelyben ecsetelve nagy veszteségeinket, hanyatlásunkat, a nemzeti önérzet, becsvágy, ener­gia elenyésztét, felkiálthatna, hogy majdnem mindenünk a kaszinótul a Beleznay-kertig vezető úton lett oda. Éspedig így odalett, hogy hiába lenne figyelmeztetni rá a becsületes megtalálót. Nem hozza már azt vissza többé senki... A ßüszKU családi címhrkk, melyek ott ragyogtak hajdan a pajzsokon s me­lyeket még most is látunk elvétve az asztalkendőkön és az inasok gombjain, az oroszlányok, griffek, sasok, medvék mind átváltoztak - kkk macskának. A „Kék macska”5 ma már a generális címer, az orgiák, a kiélt sanszonett- énekesnők, a frivol couplettek hajléka. Közmondás az, hogy ahol húsz tót megtelepszik, ott mindjárt pálinkamé­rést kell nyitni. Még inkább áll ez a mágnásokra nézve, kiknek „Beleznay kert”, „Kék macska” és „Neue Welt”6 nélkül lehetetlen megegzisztálniok. 5 Híres Király utcai mulató, 1860-ben nyitotta meg kapuit Feistinger Dalcsarnok néven. Tulajdonképpen korabeli varieté-műsorral várta látogatóit, 1864-től, mikor Feistinger János tulajdonába került, állandó társulata volt. Műsora évtizedeken át főleg német és jiddis nyelven zajlott, s a mulató vendégei csak külön megvásárolható belépőjeggyel nézhették meg a meglehetősen változatos kínálatot: az artistaprodukcióktól a majdnem pucéran eljárt kánkán-előadásig sokféle izgalom várta a nézőket. A műsorszámok közt magyar nyelvű is akadt: Baumann Károly és Gerő József itt kezdték el bemutatni csiklandós és sikamlós szövegű kuplédalaikat. A mulató később főleg Oroszy Henrik - a mulató háziszerzőjének - kupiéival és kabaréjeleneteivel, az ún. „caprice”-okkal Oroszy Caprice néven a főváros egyik legkedveltebb szórakozóhelye lett. Fénykorának 1889-ben lett vége, amikor Oroszy és társulata a Folies Caprice-ba költözött át. Porzó, azaz Ágai Adolf az Utazás Pestről - Budapestre című várostörténeti lélek- és hangulatutazási-bédekkerében így írt róla: „Az efféle mulató helyek anya-intézete Budapesten a »Kék Macska», melynek nagyobb volt a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak, magyar lónak, sőt még mint a tiszta-újlaki bajuszpedrőnek, pedig az utóbbival mindenütt kedveskedtek. Jártak is csudájára e karmos állatnak. Helyébe azonban inkább oda illett volna a kék disznó. Ami a »dalcsarnok«-ban hangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: még pedig olyan, hogy a dragonyos káplár is bele pirulhatott." 6 Az akkori város külterületén, a Tüköry sörgyár raktárainak és gyárának, valamint a környező ipartelep épületeinek és fatelepeinek tőszomszédságában, a mai Vígszínház helyén működő, hírhedt mulató. Ötlete és megvalósítása a sörgyáros Tüköry nevéhez fűződik. A környék 364

Next

/
Oldalképek
Tartalom