Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Mélységélesség. Egyedi felvételek - Vadászat tiltott fényképekre
ellenében engedte föltételes szabadlábra, s W. úr pár perccel ezután már az első vonattal utazott vissza Párisba, s több mint valószínű, hogy óvakodni fog még valaha is Németország területén át utazni. (Budapesti Hírlap, 1910. december 22.) Vadászat tiltott fényképekre Berlinből jelentik, hogy ott egy idő óta polgári ruhás rendőrök nagy buzgalommal nyomozzák a míikkrkskkdők kirakataiban i.icvő kknykkriís i’ŐRiisfxa:- Ket. Ez eleinte a lex Heinze33 fölötti parlamenti vitákkal hozták összefüggésbe, melyek folyamán Rören centrumpárti képviselő behatóan adta elő a berlini műkereskedésekben tett tanulmányútját, ezt egyszersmind drasztikusan illusztrálva az ott vásárolt képekkel. Most azt állítják, hogy e rendőri razzia a császár indítványára vezetendő vissza. Néhány hét előtt ugyanis egy ünnepélyre a királyi kastélyba Windheim rendőrfőnök is megvolt híva. Ez alkalommal a császár szóba hozta a nagyon kétes kiállítási produktumokat, melyek semmi esetre sem alkalmasak az erkölcsi törekvések támogatására. A császár megparancsolta a rendőrfőnöknek a műkereskedések szemmel tartását. Csütörtökön a potsdami Bülow- és Kurfürsten-utcában ismét több mű- és rajzanyagkereskedést látogatott meg a rendőrség. (Az Est, 1900. március 4.) 33 A törvényt a német császár kezdeményezte, a nevét az 1890-es években zajló fiatal lány megrontásában és megölésében indított per vádlottjáról kapta. A prostitúció és az erkölcstelenség visszaszorításának heve minden közszemérmet érintő nyilvános fórum felügyeletét megszigorította, s a rendeletbe bekerült egy olyan passzus is, amely megtiltotta a kirakatokban a szeméremsértő ábrázolások kiállítását. Rudnay Béla rendőrfőkapitány 1896-ban személyesen tanulmányozta a berlini szabályozást, a törvényről Vámbéry Rusztem is ítélkezett. (Dr. Vámbéry Rusztem: Lex Heinze, 1900.3. sz.) A rendelet honosítása azonban egyfelől rengeteg túlkapást eredményezett, másfelől óriási ellenkezést váltott ki a művészek körében, hiszen a törvény szövegét a művészi alkotásokra is sokszor próbálkoztak alkalmazni, amit ők a művészi szabadság korlátozásának értelmeztek. A csata - újabbnál újabb botrányos esetek kapcsán - éveken keresztül folyt a lapok hasábjain, időszakonként pedig a parlamenti hadszíntéren is. A kérdés alapos feldolgozását lásd Kovács Bernadett: Művészi aktábrázolás vagy közszeméremsértő meztelenkedés - Aktokról szemlesütve /-//. című írásában (Artmagazin, 2009. február), 351
