Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
Egész életemben szégyenlős ember voltam, s most is elpirulok azon gondolatra, hogy Fr. Babette és Fr. Susette kánkán táncát kell megörökítenem, megbotránkozására minden hanyatló erkölcsnek, mert a hanyatló erkölcs a szüzesség mantillájába szeret takaródzni mások előtt. [...] Azt hiszi az ember, hogy a paradicsomban van, mikor a Speerlbe lép. Ezer meg ezer mosolygó alak, miknek ragyogó arcát tündéri színűre világítják mega három terem gázcsillárai. Mintha egy örömünnepély lenne a mennyben, pedig hát egy bál a pokolban... Az angyalarcú démonok ott ugrálnak körülötted, ott rumoznak, boroznak közeledben, a tüzes szem reád kacsint, az élvet ígérő, pirosra festett ajk csókot hány feléd, bent a táncteremben megharsan egy-egy frivol zenedarab, a hölgyek felugrálnak helyeikről és rohannak a lelket-szemet szédítő táncba. Haj rá ! Éljen a kéjmámor és a kárhozat!... Táncosnéd odatapad hozzád, úgy forogtok szédítőn, sebesen... a nagy forgásban felvágódik a szoknya válladra, és a táncosnéd lábszárai sokat ígérőn beszélnek azokról a titokzatos örömökről, melyeknek rabszolgájává szegődtél.”36 Az 1860-as évektől felgyorsuló modern polgárosodási folyamat során a városban, sőt mindinkább a nagyvárosban, Magyarország esetében pedig - a korabeli európai mértékkel mérve - hirtelen megapolisszá szökő fővárosban találkoztak tehát össze a polgárosulási folyamat rabszolgái: a nagyvárosi élet résztvevői, mozgatói és elszenvedői. A nagyvárosoknak s főleg Budapestnek elmondhatatlan szívóhatása volt. Minden társadalmi réteg hihetetlen várakozással és elvárással fordult a főváros felé. Az alsóbb néposztály a munkatalálás, a felemelkedés reményét kereste falai közt. Az iparos, a vállalkozói és a szellemi munkából élő polgári rétegek az üzlet, a vállalkozás biztos működtetésének ígéretét, az ekkor kialakuló vagy nagyobb számú résztvevőt vonzó értelmiségi foglalkozások eltartását, a szabadidős tevékenység - melynek mibenlétét a polgári munkarend megteremtésével még az újdonság erejével most kezdték igazán megismerni - kielégítését és kiszolgálását várták a nagyvárosi léttől. A felsőbb társadalmi rétegek pedig az itt kínálkozó, kényelmesebb és egészségesebb életkörülményeket igényelték, és az elegáns környezetű, a felgyorsuló világban a hírekhez és az eseményekhez, a politikai és gazdasági hatalom intézményeihez és társas köreihez szerettek volna közelebb lenni. A társadalom minden rétege egyre 36 Mikszáth Kálmán: ÉletképekBécs „vármegyéből". III. /1 Speerl. In MKÖM 51. köt. Cikkek és karcolatok. 1.1869-1874. Budapest, 1964., 82-83. - Mikszáth az 1892-es Huszára teknőben című írásában ugyanezt a hangulatot már magyar környezetben is megtalálta és kicsit szégyenlősen így zárta emlékezését:„Valami gyönyörű látvány lehet, hihihi! Meglesz, megcsináltatom olajfestékben, hogy holtom napjáig nevethessek rajta. 34