Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Mélységélesség. Egyedi felvételek - SZALAY ÁGOSTON: A leánykereskedelem titkaiból

mellett mindent elkövetnek, hogy kinyomozzák azokat a zughelyeket, hol a rendőrség ellenőrzésétől kívánnak szabadulni A piüsti éjszakák vkszkoll- MItS NŐALAKJAI.

(Detektiv, 1920. december 1. 28. sz. 1.)

A leánykereskedelem titkaiból

SZALAY ÁGOSTON detektívfelügyelő

Egy nyomozás története

A földszinten lévő lakás ablaka alá álltam. Jól beláttam és meglapulva figyeltem, hogy mi történik a szegényesen berendezett, szerény kis otthonban. Az anya gyöngéden átkarolva tartotta szép, de fáradt és kiélt arcú leányát. Szőke haját simogatta, s a leány gyöngéden simult öreg és beteg tekintetű édesanyjához. Egy ideig figyeltem ezt a jelenetet s haboztam, vajon megzavarjam-e belépésemmel az érzékeny családi idillt. Végül elhatároztam, hogy nem nyitok be. Ezek ott benn úgy el vannak foglalva egymással, hogy bizonyára nem jut idejük másra gondolni, s meg fogom én találni őket másnap is. Emberies érzelmeimre hallgattam és eltávoztam. Sokkal fontosabb szereplőnek véltem ebben a drámában a titokzatos idegent, s úgy állapodtam meg magamban, hogy először is az ő szerepét fogom tisztázni.

Másnap reggel korán ott voltam a szállodában, ahol arról értesítettek, hogy Karajanov, az én konstantinápolyi emberem összepakolta holmiját és elutazni készül. Megvártam, amíg lehozták a holmiját, néhány hatalmas bőröndöt, s azután feltűnés nélkül követtem. Egyenesen a keleti pályaudvarra hajtatott, a kocsisnak gavallérosan fizetett, a hordárral bevitette a poggyászát, utána pedig a pénztárhoz lépett, ahol jegyet váltott.

Amikor ezzel is végzett, s be akart lépni az első osztályú váróterembe, eléje léptem. Nem sokat teketóriáztam, hanem röviden felszólítottam őt, hogy igazolja magát. Élénken tiltakozott, franciául, angolul és végül néme334