Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
Mélységélesség. Egyedi felvételek - TÁBORI KORNÉL: Kalandornők
Titkos bécsi szolgálatok Óriási meglepetéssel fogadta a magyar közönség 1906 végén azt a leleplezést, hogy báró Schönberger Béláné17 politikai szerepet játszott Bécsben, a magyar kormány „egynémely tagjának” kérésére. Dr. Lengyel Zoltán megvádolta Polónyi Gézát,18 hogy a báróné gyakran fölküldte Bécsbe s amikor „az 1904-5-ös politikai év telén a helyzet fordulópontjára jutott: állandó lakást is vétetett vele odafönt”.-Azzal beszélt reá - mondta később a „ragyogó Róza” -, hogy mint magyar leány igen nagy szolgálatot tehetek a hazának és neki. Megígérte, hogy a történelembe kerül a nevem, a minisztertanács köszönetét fog szavazni; a szükséges estélyek és más költségek födözésére pedig jelentős összeget fog adni. A Johann Strauss Gasse 34. számú nagy lakásomon valóban előkelő U Ady Párizsi jegyzeteinek egyik alfejezetében így írt róla: „Schönbergerné és a kellemetlen franciák Berthelot temetésén, a Panthéon előtt, az óriási tömeg föltartóztatott egy bérkocsit. Éppen előttünk állt meg a kocsi, három magyar előtt. Szinte egyszerre, hangosan kiáltottunk fel a meglepetéstől:-Ah, ah, báró Schönberger Béláné. Tudtuk, hogy Párizsban van, de a találkozás mégis meglepő volt. Leányával ült a kocsiban s láthatóan méltatlankodott. Ki kellett szépen szállni a kocsiból s gyalog sétálni tovább. A teret, az utcatorkokat néhány százezer ember öntötte el. Franciaország temeti s Panthéonába teszi feleségestül egy nagy fiát. Egy tudóst. Ilyen szépet tud-e ma csinálni még egy náció? Carduccit nem temethették így az olaszok. De Wallenstein Róza dühös s bizonyosan szidja a franciákat. Ö csak ezt a nagy tömeget látja, amely miatt ő tovább nem kocsikázhat. Ez a dáma ma is koalíciós dáma, (Kacagás és düh együtt fogják el az embert, ha mostanában Rákosi Jenő lapját olvassa véletlenül. Hogy Franciaország elvész, megöli az általános választói jog. Hát ilyen gonosz szamárságokat a jó magyar publikum nyugodtan elfogyaszt? Egészen a Wallenstein Róza esete ez, akinek ki kellett szállnia a Panthéon előtt a kocsijából. Rákosi Jenőék is ezért haragusznak Franciaországra. Sebaj, lesz még több okuk is a haragra Rákosiéknak.” (Budapesti Napló, 1907. március 30.) 18 Az 1908-ban zajló, mögöttes politikai ármánykodásokkal terhes affér óriási port vert fel a korabeli Magyarországon; a pert Polónyi Géza volt igazságügyminiszter indította Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő ellen sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt. Lengyel Zoltán - Halmos János nyugalmazott polgármester vádját átvéve és felerősítve - egy vezércikkben azzal vádolta meg Polónyit, hogy „fővárosi bizottsági tagságát vagyonszerzésre használta föl", s hogy Polónyi meg akarta zsarolni gróf Nákó Sándor fiumei kormányzót, valamint a Duna Gőzhajózási Társaság, a Gschwindt-gyár kitelepítése ügyében és a városi és közúti villamos vasút-társaságok dolgában korrupcióval vádolható. Az ügy kimeneteléről Szekfü Gyula így írt a Magyar történet V. kötetében: „.Polónyi Gézának, korábban az obstrukcióüzem egyik első szakemberének nagy botrányok közt kellett helyéről távoznia magánéletét ért gyanúsítások miatt, melyekért különben a vádlót, Lengyel Zoltán képviselőt utólag a bíróság elítélte.” (591.) 321
