Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

alatt az idő alatt valóságos csudakertté nőtt meg az a hely, ahová most meg fogok érkezni. Istenem, mi lehet az, hogy villamosok, az Andrássy út, ahol a föld alatt is vasút van és a liget ... és a nők, ezt így gondoltam, mert ezt így mondták azok, akik már jártak itt. Dél volt, mikor bejött a vonatunk, izgatott voltam, de nagyon vigyáztam magamra, senki se lássa meg, hogy vidéki vagyok. Ettől aztán még izgatottabb és ügyetlenebb lettem.

Megláttam az első sárga villamost a Nyugati előtt. Ezt nem találtam valami rendkívülien új dolognak, csak az tetszett rajta, hogy szép fényesre van festve. A villamos mentén eljutottam az Andrássy útra, ezzel is nagyon meg voltam elégedve. Szerettem volna végignézegetni a kirakatokat, de sokáig nem volt hozzá bátorságom. Hallottam otthon, hogy milyenek itt a nők, ha valahol megáll az ember, rögtön hozzászegődik több is. Nem volt pénzem, s így ez nagyon nehéz feladat volt. Lassan sompolyogni kezdtem, körülnéztem, megálltam az egyik női kalapbolt előtt, és valóban, alig álltam ott néhány percig, mellém állt egy nő. Nagyon szépen öltözött nő volt, egész közel állt mellém, s ő is úgy tett, mintha a kalapokat nézegetné. Kissé odébb húzódtam, s ő is mozgott ide-oda. Nem akartam, hogy valahogyan kikezdjen velem, átmentem az út másik felére egy órásnak a kirakata elé. Csúnya, ingerlő gondolatok jártak a fejemben. Sajnáltam, hogy nincs pénzem, így akkor egész nap is szökdöshetek a nők elől. Mert hiszen már itt is mellettem volt egy, később még jött egy s én a közepén álltam. Azt azért mégsem hittem volna, hogy ez így' megy szakadatlanul. Boldog voltam, hogy sikerült elsompolyognom. Nem álltam oda több kirakat elé, majd ha pénzem lesz, gondoltam, s az út szélén leültem egy padra a batyumból ebédelni.”33

Számos és sokfajta szöveg szól arról, hogy az. ország fővárosának képéhez mindinkább hozzátapadt a könnyen kapható nő is, s a főváros nevének hallatán nem csak a korabeli megapolisz látványa, de a mulatók és a mondén élet nőinek képe is azonnal felidéződött a kor emberének tudatában. Akárcsak a Felvilágosítás című vicc vidéki atyafiának, aki a főváros igazi nevezetességeiről akar tájékozódni az ország fővárosába érkezve:- „Nincs valami különösebb érdekesség ebben a városban?” - kérdezi a Kis élclap vidékről érkezett polgára.- „Dehogy nincs, kérem. De nappal alszanak, csak éjjel lehet oda menni.”34 - vágja rá gondolkodás nélkül a viccbéli budapesti polgár.

33 Kassák Lajos: Egy ember élete. Első rész, II. köt. Kamaszévek. Budapest, 1927-1935. 49-50.

34 Kis élclap, 1908. július 12-19. 25. sz.

31