Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Mélységélesség. Egyedi felvételek - TÁBORI KORNÉL: Kalandornők

fajtájú vetekre hajlik és a súlyos krimenek háta mögött legfeljebb mint közvetett okozó szerepel.

Új esetek százai bizonyítják, hogy tiszteletreméltó családok leányai is a bűnök hosszú sorozatára vetemednek. A példátlan vihar, mely országokat is szétszakított, nemcsak tömérdek ősi vagyont forgatott föl, hanem az új gazdagokkal új erkölcsi divatokat is hozott.

Húsz esztendővel ezelőtt bornírtságnak tartották volna azt az életregényt, amelynek hősnője hercegi ágyban született, nyolc uradalom és tizenegy kastély várományosa volt s egy szál ruhában menekült a bolsevisták elől, éhezett és az utcán csavargón, pár nap múlva pedig már selyemruhában, hamis diadémmal táncolt a pesti lokálban. A nyomor manapság sokkal több bűnt szül, mint az örökletesség átka.

Tíz évvel ezelőtt még talán bolondnak bélyegezték volna az írót, ha le meri firkálni a hírhedt Béby kisasszony kalandjait, aki a megcsonkított nemzet börtönőreinek Messzalínája volt, vagy a kevésbé ismert Piros Pálmáé, aki főképp azért adta el testét-lelkét, majd azért csalt és lopott Zita királyné eladott csodaszép ékszereiből is, hogy barátja barátnőjét tartsa ki belőle.

Vagy ki hallott a háború előtt tizenhét éves kalandornőkről, akik csak azért jutnak börtönbe, mivel mindennap, délután és este táncolni akarnak. Az egyik gyilkos merényletektől sem riad vissza, hogy megkaparintsa a nagynéni pénzét.

Maga a táncdüh nem új a régi szociális erkölcsök kutatói előtt, s a tömegjárványos bajok és bűnök újra meg újra felmerülnek. Szakkörökben híressé vált a lelki epidémiának az a különös fajtája, amelyre még kitörésének napján hívtam fel dr. Moravcsik Ernő10 orvostanár figyelmét. Röviden egyes napilapok is közölték 1910. december 8-ikén a következőkben:

„Budapest 17 000 telefonállomásán egyáltalán nem lehetett összeköttetést kapni ma délután fél héttől hét óráig. Sok előfizető azt hitte, hogy sztrájk ütött ki, de a feltűnően sokáig elhúzódó telefonzavarnak más oka volt. Egy szívbajos villamosszerelő hangos kiáltással összeesett a telefonközpontban. Éles kiáltásától és az összccsés látványától annyira rosszul lettek az ott alkalmazott hölgyek, hogy elhagyták a kapcsolótáblákat és magukból kikelve, néhányan robbantást, tüzet kiáltottak, mire igen nagy pánik tört

io Orvostudományi író, ideg- és elmegyógyász (1858-1924.) 1882-1883-ban a Rókus Kórház bőr-, majd szülészeti és nőgyógyászati osztályán dolgozott, 1887-ben a budapesti törvényszék elmeorvos szakértőjének nevezték ki. 1892-től a törvényszéki elmekórtan rendkívüli tanára, 1902-ben az elme- és idegkórtan ny. r. tanára és az idegklinika igazgatója. 1908-ban az ő elképzelései szerint építették meg az új Elme- és idegkórtani Klinikát.

315