Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók
összetételétől és a mindenkori társadalmi körülményektől. Iránymutatóul: 1894-ben az akkor már több mint félmillió lakosú Budapest 40 budapesti bordélyházában például 410 kéjnőt tartott nyilván a rendőrség-ez kb. 50- nel volt több, mint két évtizeddel korábban -, emellett a fővárosban több mint 900 engedéllyel rendelkező, magánzó prostituált dolgozott, s őket az év folyamán 100 754 esetben küldték orvosi vizsgálatra. A háborús 1916-ra az akkor kb. 900 ezres lakosú nagyvárosban számuk már meghaladta a 2600- at, de ekkorra bordélyházakban kevesebb mint 350-en dolgoztak, a többiek - számuk beláthatatlan volt - magánzóként működtek vagy igazolvánnyal rendelkeztek vagy rejtczkedtek. A prostituáltak közössége - akárcsak a társadalom - különböző rétegekre tagolódott, s a társadalmi helyzet (általában) meghatározta, hogy a férfi kliens a város melyik bordélyházába vagy melyik kerületébe indult hevületét csillapítani.30 Hogy a kéjnőtanyák vagy a bordélyházak a város mely területén működtek, erősen kihatott tehát arra, hogy ügyfélkörük milyen társadalmi rétegből érkezett, s ez szabta meg, hogy mennyi pénzt tudtak megkeresni és hogy milyen életet éltek a nyilvános szexuális piacon. A legelőkelőbb és legdrágább bordélyházak a Belvárosban működtek, míg a legolcsóbbnak számító korabeli „kocsisor” lányai a Tabán és a Gellérthegyalja nyomorúságos viskóiban bonyolították az üzletet.31 (A Tabán csak a 20. század elejétől, az Erzsébet híd megépítése után, az Attila körúti rendezéstől kezdett a romantikus kiskocsmák világának számítani.) Paradox módon az 1860-as évektől a gyors műszaki és modernizációs fejlődés, valamint a Monarchia országai közti viszonylagos és az országon belüli jelentősen felgyorsult migrációs folyamatokban a legnagyobb mobilitást - mind számban, mind térben, mind társadalmi tekintetben - éppen a legkiszolgáltatottabbak, az alsóbb néposztály nőtagjai mutatták. A fővárosba óriási számban érkező tájékozatlan, vidéki parasztlányok rendszerint 30 A korabeli közbeszéd kedvelt témájául kínálkozott, ha valaki (pláne ha olyan ismert személy, mint Tisza István) nem a maga társadalmi besoroltságának megfelelő bordélyházba járt. 31 Legplasztikusabb leírását talán Kiss József adta a Szentesi Rudolf álnéven írt rémregény- folyamában, a Budapesti rejtelmekben (1. r. A lélekvásárlók. II. köt. Budapest, 1874.): „Boldogtalan teremtések! A legtöbbnél a Gellértalja utolsó stádium. Amíg ide kerültek, keresztülmentek mindenen, ami testet, lelket megöl. Kezdték a jóllét és fényűzés ölén, végzik az árok partján. Ami a két határ közt fekszik, az folytonos esés, folytonos süllyedés. Lejjebb már nem mehet. [...] Mikor a városkapitány éji razziákat szokott tartani, mikor fölkeresik, fölbizgatják a bűnt, nyomort saját fészkében, a Géllértaljárói viszik el a legtöbb confusus embert, kik még azt sem tudják, hogy miből élnek és micsoda jognál fogva élnek, a legtöbb nőt, kik elég vakmerők különös szabadalom nélkül űzni a gyalázatot." 24., 26. - A regény újrakiadása: Kiss József (Szentesi Rudolf): Budapesti rejtelmek. Budapest, Argumentum, 2007.1103. 29
