Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Rekeszzár - Napi jelentés Goldschmidt Terézia Szerecsen utca 41. szám alatt lakó bordélytulajdonos feljelentéséről - KÓBOR TAMÁS: Leánykereskedés

akit bonne-nak szerződtettek ki a leánykereskedők, ugyan mit csinál majd itthon? Lesz belőle itthon bonne? Dehogy. Valamivel későbben, valamivel kikoplaltabban kerül a romlásba, mert - ezzel tisztában kell lennünk — a leánybecsület a határon belül is megtalálja a maga külföldjét.

Szomorú kérdés, nem egészen illő róla az igazi szótárkészlettel beszélni, és nem is hasznos. Mégis különös, hogy a mi szociológusaink szerint csak azt látjuk, ami már kifut a pohárból. Azt hiszem, mégiscsak fontosabb maga az erkölcsi kérdés, mint annak egyik igen szomorú, de meglehetősen mellékes hajtása. Nevezetesebb, mi lesz azokkal, akik ott vannak, mint azokkal, akik kivándorolnak. A kivándorlás kérdése a leánykereskedelemnél is ugyanaz, mint egyéb kereskedelemnél. A túlprodukció eredménye ez, valósággal gazdasági export. Ezért, ha segíteni akarnak ez exporton, nem a határon kell ezt kezdeni, hanem a határon belül. Ott pedig nemigen nyúlnak hozzá, mert ott a leánykereskedelem kérdéséből már a nő kérdése lesz, a nőkérdés pedig egyszerűen férfikérdés.

A férfi pedig nagyon, de nagyon ellene volna az áhított ideálnak, a női becsület abszolút hozzáférhetetlenségének. Minden törvényes intézkedés, minden társadalmi felfogás arra törekszik, hogy a női erény ne jusson túl- tengésbe. A feleségem legyen tiszta és hű, de a más felesége már ne legyen az. A leányom legyen ártatlan, de a leányok ne legyenek ártatlanok. Színház után az utcasarkon ne botránkoztassák meg a tisztességes hölgyeket, de legyenek utcasarkok és botránkoztatók azok számára, akik már jó éjszakát kívántak a tisztességes hölgyeknek. A szegény leány menjen dolgozni és a keze munkája után tartsa fönn magát, de a munkaadója irányában legyen hálás és engedelmes, és ne kímélje az erényét, melyet a munkájával óv meg attól, hogy vásárra vigye. Ez a határokon őrködő tisztesség meglehetősen aluszékony a határokon belül. Idebent a nő teljes elhatározóképessége birtokában ismertetik el; ha valami baja akad egy férfi miatt, hát az ő baja, miért ment vele. A határon azonban megszűnik a szabad elhatározóképessége, ott a lelketlen kufár áldozatává válik, és mindenáron ki kell szabadítani a körmei közül, a belföldi aranyifjúság és ezüst-aggastyán-kor körmei számára.

Ha már nem tudják nyilvántartani, hány ilyen szomorú egzisztencia romlik külföldön, olvassák meg őket, akik idehaza romlanak. Bizony Isten, sokkal többen. És sokkal többen vannak idehaza a félrevezetettek, a kizsákmányoltak, az akaratukon kívül lealacsonyítottak. A nők, akik dolgozni akarnak, s hogy dologhoz juthatnak, le kell mondaniok a tisztességükről. A leányok, akikre regényes formákban, orvul vadásznak, a megcsalt asszonyok, akikbe az első ballépés után beoltják a hitet: most már úgyis mindegy, a cselédlányok meg a színésznők, a nevelőnők és a gépírókisasszonyok — sok, nagyon sok közöttük az érintetlen becsületű, de egy sincs közöttük,

270