Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

körülmények közt való lehető érvényesülésre készteti, a nők ez individuális erői keresték és meg is találták azokat a körülményeket, amelyek között legjobban tudták érvényesíteni életfeltételeiket. Ezek a körülmények pedig mindig a nő nemével állottak összefüggésben. így a nő életfenntartási küzdelmében a nemét, a genusát közgazdasági értékké fejlesztette ki, amelyet használatra engedett a férfi közgazdasági értékeiért. A cserekereskedés legelső formái között találjuk meg a prostitúciót. [...] Miután idáig fejlődnek az állapotok, a két közgazdasági tényező - egyrészt a nő neme és másrészt az olajmagvakban vagy vadhúsban, gyümölcsben és védelemben kijáró napi részletfizetés - rendszeres elhelyezkedést kiván. Nemcsak a nő akarja, hogy odaadott testével szemben megélhetése állandóan biztosítva legyen, de a férfi is, hogy miután birtoklásába helyezte a nő testét, vele annak munkaerejét is, az csakugyan az övé maradjon. [...] így e gazdasági okokból jött létre a házasság ... [... ] Láttuk már, hogy a nők a társadalomban nemüket - s hogy milyen kényszerűségből: azt is láttuk - közgazdasági tőkévé fejlesztették ki. Nos, a haza és a vallás, amelyek régebben minden társadalomban együttesen jelentkeztek: az emberek között a gazdasági értékeknek s a nemi tőkének kicserélési formájául alapította meg a házasság intézményét, míg a nemi tőke és gazdasági érték kicserélésének másik módját: a bordélyrendszert csak megtűri. Azt mondhatjuk tehát, hogy a házasság szövetkezeti bolt, amelyben - elvben legalább és alapszabályszerűleg - csak a tagok vásárolhatnak, míg ezzel szemben a nyilvános bordélyházak és a kokottok ama magáncégek, amelyeknek ajtóira az ismert kereskedelmi jelszó van felírva: »nagy forgalom, kevés haszon«. Mint intézmény, bolt mind a kettő.”20

A prostitúció örökkön örökké élő, minden időn végigvonuló kérdése azonban - tudjuk - sok-sok állandó és visszatérő jellemzője mellett minden korban különös fényt, sajátos megvilágítást kap. Villa Renzo megfogalmazása szerint: „Első megközelítésben a prostitúció strukturális és kultúrákon átható jelenségnek tűnik, különösen a nyugati társadalmakban: s ezért úgy tűnik, hogy vizsgálatuk inkább az antropológusokra vagy valami más diszciplína kutatóira vár, mintsem történészekre”, majd kifejti, hogy a prostitúció hosszú távú jelenség, mégis, a társadalmi struktúrák és mentalitások változásával a prostitúció alakváltozatai, valamint funkciói is képlékenyen változnak.21 Ruth Mazo Karras összegzése szerint is a prostitúció koronként

20 Fényes László: A társadalom és a nemi kérdés. Budapest, 1907. 83-84., 87-88. - A kiemelések az eredetiben.

21 Hivatkozza: Léderer Pál: Kik hát ezek... In A nyilvánvaló nők. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Szerk. Léderer Pál. Budapest, 1996.19-29. - Villa Renzo tanulmánya:

A prostitúció mint történettudományi probléma. Világtörténet, 1982.1. sz,

24