Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

„Éjjel, az utcasarkon két lány vitatkozik a szerelemről. Mikor kifogynak az érvekből, az egyik következőképp fejezi be a vitát:- Hiába, még sincs szebb dolog a plátói szerelemnél. Az ember nincs kitéve annak, hogy lépten-nyomon összeütközésbe kerül a rendőrséggel...”16

De ugyanígy beleütközünk a kérdésbe a korabeli nagyvárosi polgári helyszíneken, például a kávéházban, ahol egy másik vicc két barátnője épp azt latolgatja:- „Láttad a Lenkét, milyen elegáns volt? Valami nagyon gazdag udvarlója lehet. Ki most a barátja?- Egy egész asztaltársaság.”17

És még a polgári otthonban is, mint az Álarcosbál után című Fú/ibusz- viccben, amelyben a férj azt kérdezi a feleségétől:- „No, hát jól mulattál?- Óriási módon. Hiába, az álarcosbál az egyetlen hely, ahol tisztességes asszony megengedheti magának azt az élvezetet, hogy kokottnak nézzék.”18

A viccbéli nagyvárosi utca kiszolgálóinak és kiszolgáltatottjainak, a szórakozóhelyek munkásainak és látogatóinak, valamint a polgári családi otthon házastársainak beszélgetése némi bizonytalanságot kelthet bennünk és óvatosságra int, nehogy - bármennyire egyszerűnek és egyértelműnek látszik is - elhamarkodva határozzuk meg már magát a prostitúció fogalmát és művelőinek körét is. Prostitúciót az követ el, véljük, aki szerelmét fizetségért árulja, azaz pontosabban: anyagi javakért szolgáltat testi-nemi örömöt. Léderer Pál, aki a prostitúció kortárs nemzetközi szakirodaimának szövegeiből válogatva maga is kiváló kötetet szerkesztett és több összefoglaló tanulmányt is írt a prostitúcióról, ennél viszont bizonyos tekintetben szőkébb értelmezését adja a fogalomnak, mikor annak művelőjét „válogatás és érzelmek nélküli, szolgáltatását sok személynek, pénzért nyújtó szeméiként határozza meg.19 Értelmezésében a prostitúció fogalmi köre ugyanis

i6 Fidibusz, 1906. január 27. 4. sz. 5. i? Fidibusz, 1906. február 9. 6. sz. 3. is Fidibusz, 1906. március 1.9. sz. 16.

19 Léderer Pál: Kik hál ezek... In A nyilvánvaló nők. Prostitúció, társadalom, társadalomtörténet. Szerk. Léderer Pál. Budapest, Új Mandátum, 1996. 400. - A prostitúció definícióját - hiába tűnik egyértelműnek - sokan sokféleképp próbálták meghatározni. Bethlen Anna, napjaink prostitúciós kérdéseinek is értő elemzője szerint: „A prostitúció nemi aktus, annak bármely formája, amelyet valaki szolgáltatásszerűen nyújt, anyagi ellenszolgáltatás fejében, változó ügyfelek számára. A fogalom tisztázása végett még néhány megszorítást tennünk kell. Kiindulópontként meghatároztuk, hogy nemi aktusról van szó; szigorúan leszűkítjük tehát a prostitúció fogalmát, megtisztítva egyéb, metaforikus értelmezésektől. Nem tekintjük prostituáltnak például a költőt, aki jó pénzért dicsőítő himnuszt ír az uralkodóhoz, holott

21