Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

CSÁSZTVAY TÜNDE: Sietős lesifotók

vizsgálandó szövegeknek, illetve csak referenciális eligazodásként hajlandó őket néha-néha, némi lesajnálással tanulmányozni.8 Vagy még úgy sem.

(Kitérő 1, durva olvasat 1) Egy irodalomtudományi munkaértekezleten ültünk. Egyikünk - megdöbbentő számadatok és példák sorolása után - hangsúlyozta, hogy beláthatatlan nagyságú, ismeretlen és felfedezésre hívogató szigetként vár bennünket a 19. századvégi-20. század eleji, óriás méretű sajtóirodalom vizsgálata. Figyelmeztetett, hogy az ott lapuló, kötetben soha meg nem jelent szöveganyag megismerése borítékolhatóan át fogja írni az eddigi tudásunkat.

Komoly, elméleti képzettségű szaktudós csattant föl hevesen:- „Balgaság!9 Nem hiszek ebben. Ha ott valami érdekes és fontos lenne, azokról már rég tudnánk!”

Ilyen megközelítésben az itt összeállított szöveggyűjtemény textusainak jó része jogosan sértődhetne meg.

(Kitérő 2, durva olvasat 2) Szögezzük le, hogy prostitúciótörténésznek ritkán születik az ember. Később sem sokan tolakodnak érte. És hát - én legalábbis így vagyok vele - ha a sors szeszélye közel sodort is hozzá, ha jót akar valaki magának, összeszorított szájszéllel próbál azzá nem válni.

A prostitúció mai társadalmi megítélése, személyes adottságaim, lelki beállítottságom és gyengeségem, ízlésnormám, no és ne feledjük, eddigi sorsbéli szerencsém — mind-mind inkább távolítanak a témától, mintsem közelítenének hozzá. Bár a mai társadalomtudományi szaktudományok egyik lehetséges elméleti kérdése (pláne az értelmezői pozíció hihetetlen felértékelésének’0 idején) a szaktudós és a választott téma kapcsolatának vizsgálata vagy egy-egy kiválasztott téma és kutatójának egymásra találása,

szűkebb határokat von ilyen tekintetben, annak nyilván sok oka van, s ebből csak egy lehet a szövegek nyelvi, strukturáltsági és esztétikai minőségére való hivatkozás.

8 Úgy tűnik föl, hogy az irodalomtörténet-írás területén a tömegirodalom termékeihez való viszonyulás, illetve a tőlük való viszolygás és a róluk való megfeledkezés évtizedek óta mit sem változott. Lányi András 1988-as kötetében (A tömegkultúra és a vele kapcsolatos fogalmak értelmezése. In Uő: Az írástudók áru(vá vá)lása. Budapest, 1988. 7-28.) hasonló megállapításokat tett, mint Gyuris Gergely a mai helyzet láttató bemutatásában: „Magyarországon a szakma kevés kivétellel egyáltalán nem foglalkozik a populáris irodalommal, ha mégis, vagy a megszokott közhelyek hangzanak el, vagy a közhelyeket felülvizsgálatlanul hagyva, mint valami egzotikus jelenséghez közelítenek a témához, amely pusztán különös jellege miatt, elrettentő példaként érdemel leíró-katalogizáló figyelmet." Gyuris Gergely: A tömegirodalom apoteózisa: a laikus olvasó mennybemenetele? In Szövegek között XI. (ismét a komparatív megértésről). Szeged, 2007. 25-56., különösen: 25-29.

9 Lehetséges, hogy megcsal az emlékezetem, s nem ezt a szót használta. De durva volt.

10 Akarattal nem ’felértékelődés’ szerepel.

18