Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)
CSÁSZTVAY TÜNDE: Szerkesztői bevezető
Szerkesztői bevezető A két kötet szövegeit - eltérő műfajuk, jellegük és közegük miatt - nem lehetett egységes közlési szempontok szerint közre adni. Míg az első kötetben szereplő, a mindennapi élethez kötődő, a 19. század utolsó harmada és a 20. század első harmada közt született szövegek túlnyomó többsége elbírta a modernizálást, addig a második kötet szépirodalmi textusai kevésbé viselték volna ezt el. Mindazonáltal az első kötet szövegeit - a könnyebb olvashatóság kedvéért - egységesen modernizáltam. Kivételt tettem viszont a bennük előforduló idegen szavakkal. Ezeket az eredeti írásmódjukban hagytam, hiszen erős hangulati hatást tulajdonítok nekik. Ugyanígy meghagytam a címek eredeti írásmódját (több helyen eltérő lehet tehát például a ’prostitúció’ szó alakja). Az első kötet szövegeinek közlésekor a kéziratos levéltári források és akták esetében is meghagytam az eredeti írásmódot, hiszen sok esetben a szövegnek a fogalmazásmódról, a közlő-leíró társadalmi helyzetéről, a szociális-kulturális hátteréről való háttér-információk és az ügyben résztvevő személy egyedisége, jellemzői vesztek volna oda (legalábbis részben) a modernizált átírással. A második kötet túlnyomó részt szépirodalmi szövegeinek modernizálási kérdése komoly textológiai vita tárgya lehet. Napjainkban is folyik nem egy ilyen elméleti-elvi hadakozás. Én (különösen a lírai műfajú) szépirodalmi és fikciós szövegek közlése esetében az eredeti, betűhív szövegközlés elvét és gyakorlatát vallom, így ezeket - ahol elérhető volt - az első közlés vagy a kritikai kiadás, egyes esetekben pedig a kézirat textusa szerint adtam közre, s csupán a prózai szövegekben javítottam az értelemzavarónak érzett központozást. A szövegekben a kurziválás mindig eredeti kiemelést jelez. A kiskapitális szóalak viszont minden esetben a saját kiemelésem. Császtvay Tűnök 13
