Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Nagylátószög - DOROS GÁBOR: A prostitúció kérdése

kell ott számot vetnünk. Ekként a prostitúció quantitativ alakulása az urbanizáció haladási fokával egyenes arányban áll. Qualitativ szempontból is lényeges változást látunk a prostitúció történetében. Míg a középkor prostituáltja a társadalom tisztességes rétegétől meglehetősen izolálható volt, s a rendszabályozás, sőt a rendőri reglementálás számára alkalmasabb anyagot nyújtott, sőt még bordélyházi rabszolgaságra is vállalkozott, addig a mai kor prostituáltja qualitative egészen másképpen bírálható el. Az imént említett urbanizáció, a nagyvárosok lélekszámúnak többszázezres és milliós kifejlődése, a városi lazább erkölcs, az éjszakai élet, a szédületes forgalom és az erkölcsi züllés számtalan búvóhelye módot nyújtanak arra, hogy a prostitúció sűrűn felburjánzó képviselői észrevétlenül lappanghassanak és a morál, valamint a hygiène ellen elkövetett merényleteiket álcázott formában folytathassák. [...]

Ha áttekintjük a prostituálódás okainak megállapítására irányuló régebbi kutatásokat, akkor igen ellentétes eredményekre találunk. Már Lombroso6 behatóan foglalkozott a kérdéssel és igyekezett a prostituáltak egyöntetű typusát megállapítani, vizsgálatait pszihiátriai, sőt anthropológiai adatokkal alátámasztani. Lombroso és mások szerint a prostituáltaknál dcgenerációs jelek találhatók, melyek őket (a bűnözőkéhez hasonlóan) a tisztességes egyének alkatától megkülönböztetik. [...] Ezek az elméletek, amelyekből önként következnék, hogy a prostitúcióra való hajlammal és alkattal az emberek vele születnek, immár túlhaladottak. Nincsenek anthropológiai eltérések a prostituáltak átlagánál és az sem bizonyítható, hogy náluk lelki defektusok főszerepet játszanának. A „szülktktu I’rostituált” ki.mi'u.ktií a múlté és ma nincsen a prostitúció kérdésének egyetlen komoly kutatója, aki a külső körülmények behatásának legalább olyan súlyt ne tulajdonítana, mint a veleszületett sajátosságoknak.

Persze a kérdés legkényelmesebb elintézése volna, ha azt mondanók, hogy a prostituált veleszületett a bűnével, amin sehogyan sem lehet változ6 A bűnös emberről, így a szexuális szolgáltatásokból élő és emiatt büntetéssel sújtott prostituáltakról is Cesare Lombroso (1835-1909) olasz törvényszéki orvos, antropológus, kriminológus állított fel óriási vihart kavaró elméletet. 1876-ban L'uomo deliquente (A bűnöző ember) című antropológiai alapkönyvének tanai a darwini fejlődéselméletre és a taine-i miliőelméletre épülve dolgozták ki a bűnügyi embertan alapelveit. Könyvéről magyar fordítója, Szabó Károly azt írta: benne „azt a tételt állította fel, hogy a gonosztevőnek szervezete és veleszületett hajlamai már eleve különböznek a rendes emberek testi és lelki berendezésétől és így ők rendellenes agybeli viszonyaik révén egyenesen beléhajtatnak abba, hogy bűnt kövessenek el. A társadalomnak csak ahhoz van joga, hogy ezeket a rend- és törvényre nézve veszedelmes embereket ártalmatlanná tegyék, de úgy, hogy azok ne szenvedjenek túlságosan általa.”

130