Regényes mindennapok - Budapesti Negyed 69. (2010. ősz)

Panorámaképek - BÉDY-SCHWIMMER RÓZA: A nő tőkéje

nek s mindannak a drágaságnak, ami a tót mosogatólány ölébe hullott, mert szép volt, fehérbőrű, szőkehajú és karcsúlábú. A százezrek érdeklődése ennek a tipikus női karriernek az átlagos „si­keren” felüli mértékének szólt. A bútorait méregdrágán eladó gyáros dús vagyonából többet juttatott az asszonynak, mint amennyit hasonló viszo­nyoknál a nőnek adni „szoktak”. Hívebben kitartott a nő mellett, nem volt zsarnoka, hanem lélekben is rabszolgája. Miért? Mivel kötötte le a mosogatólány a műveletlen, esztétikai, mint szellemi műveltségben kol­dus asszony? Minden fehérbőrű, szőkehajú leány és asszony, aki fizikai vagy szellemi robotban a legprimitívebb életszükségletek fedezését sem keresi meg, sóvárogva kutatja a rejtélyét annak, hogy lehet százezreket, préme­ket, ékszert, gyönyörű bútort, szép lakást, csodafestményeket, műtárgya­kat szerezni ebben a szűkös világban. Mindannyian vágynak az élet e díszítő gazdagságára. Meleg, puha pom­pa, igazi Dürer-képek, vagy káprázatos diadémek, házbérgondtól mentes élet kinek nem kellene? De ki szerzi meg közülünk, nők közül? [...] Dehogy szereztek ők em­beriséget boldogító és gyönyörködtető munkájukkal annyit, mint Turcsányi Elza egy ember boldogításával és gyönyörködtetésével. Nincs az a szellemi tőke, munkaenergia, amely versenyezhetne a nő egyetlen olyan tőkéjével, amely korlátlan kamatoztatást kecsegtet. A nő nemisége egyetlen igazi tőkéje abban a társadalomban, amelyben a mind­két nem túlsexualitását tápláló kkvi ős mohái.: a hivatalos krkölcs. Amíg a társadalom a nőt elsősorban nemi szempontból értékeli, addig ne szavaljanak „házias erényekről”, ne biztassák a nőt „nemes egyszerűségre”, ne jajgassanak a nő „fényűzési hajlamain”, általában ne leckéztessék sza­vakkal, amelyeknek tetteik homlokegyenest ellentmondanak! Amíg a nő csak mint NEMI i.KNY számíthat érvényesülésre házasságon belül és kívül - addig csak ez az érvényesülését biztosító tulajdonságokat fejlesztheti magában. Ha a szeméttelep vagy a Mágnás Elza karrierje közt pénztelen pincéreknek voltak a titkos szeretői, csakhamar elnevezik vala Mágnes Elzának. Már meglátogatja őt éjszakánként az a gazdag bútorgyáros, aki perverz szenvedélyeiről volt valaha nevezetes Pesten. így többek között az volt a híre, hogy azokat a nőket, akik megtetszenek neki, fehér menyasszonyruhában, mirtuszkoszorúval érckoporsóba fektette, és úgy imádta őket.) Már közelgett az az idő, amikor valóban koporsóban fog feküdni a szőke tündér, amikor szakácsnője, Kóbori Rózsi és Nick Gusztáv a péklegény összeállnak, hogy az úrnőt meggyilkolják." (Nyugat, 1925. 5-6. sz.) 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom