Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége
sérlete a helyi politika egyre intenzívebb befolyásolására, majd az országos politikába történő bejutásra. Megkockáztatom azt az állítást, hogy nem lehet véletlen az időbeni egybeesés a „Prückler Ignácz” cég megroppanása, a vagyoni per és Prückler László képviselőjelöltsége között. Míg Prückler János esetében a városi szintű politizálás, a helyi honorácior pozíció stabilan őrződött, ifjabb Prückler Ignác tekintetében pedig a politikával szembeni távolságtartás érezhető, addig elképzelhető, hogy Prückler László - a kisebbik fiú, aki a „lógós” a gyárban - gazdasági tőkéjét politikai tőkévé kívánta változtatni. Míg vállalkozása prosperált, honoráciorként próbálta befolyását és ezen keresztül üzleti érdekeit érvényesíteni, majd az üzleti téren jelentkező problémák felmerülésekor alternatív karrierépítésbe kezdett, a politikából próbált megélni.111 Egymásfajta lehetséges interpretáció szerint Prückler László a gazdasági mezőben felhalmozott tőkéjét próbálta meg egy másik mezőbe, a politikai mezőbe konvertálni. Pierre Bourdieu szerint ugyanis a tőkekonverziós stratégiák alkalmazása (bár elsősorban intergenerációs szinten) bevált gyakorlat a különféle tőke111 Weber szavaival élve, már nem a politikáért, hanem a politikából próbált élni. Ez a magatartás pedig már a modem politikai üzem sajátossága. Max Weber: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai I. Szociológiai kategóriatan. KÜK, Budapest, 1987. 293. old. 112 Bourdieu okfejtése azért jelentős mértékben eltér ettől az értelmezéstől: Bourdieu szerint ugyanis a középosztályban a gazdasági tőkével rendelkező csoportok próbálják utódaikat az iskola révén típusokkal rendelkező csoportok eseté- ben. Összegezve tehát nem mondható, hogy a harmadik generáció, Prückler László és Klára szintje már deka- dens, pazarló, vagyonfelélő lett volna - legalábbis szándékaiban nem lehetett az, tetteik következménye pedig már más lapra tartozik. A család politizáló tagjainak kormánypártiságát így talán az magyarázhatja, hogy nem elvek, hanem érdekek artikulációjára használták fel politikai szerepvállalásukat. A hanyatló vállalkozások és a politikai szerepvállalás közötti összefüggést az is megerősíteni látszik, hogy hiába állította a Függetlenség című lap, hogy Prückler László megválasztása érdekében megnyílt volna a pezsgőgyár kasszája a pezsgőgyáros kortesvacsoráján, a korabeli tudósítás szerint valójában szó sem volt ingyen italokról: „Csak egy vén prücklerista fiakkeres volt elégedetlen sorsával. Mikor megkérdeztem, min busul, bizalmasan félrevont.- Úgy kell nekünk uram. Becsületemre mondom, vizet ittunk az egész vacsorán; bort még csak nem is láttunk, s a pezsgőről nem is beszélek. Nem tudtunk inni - a saját pezsgőnkből.” 113 kulturális tőkéhez juttatni, és fordítva, de talán az analógiát ki lehet terjeszteni a gazdasági és a politikai eliten belüli érvényesülés konverzióira is. Pierre Bourdieu: Az osztályok pályája és a valószínűségi okság. In: U5.: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Tanulmányok. Gondolat, Budapest, 1978. 285. old. 113 Pesti Hírlap, 9. évf. 1887. június 18. 5-6. Kiemelés az eredetiben. 208
