Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Mátay Mónika: Haza a laposban. Egy 20. századi magyar család portréja

Udvarlás, a szerelem játékai Lovas Béla nem különösebben érzelmes tí­pus, és azt sem mondhatjuk, hogy a szavak embere. Szófukarsága ellenére meglehető­sen alaposan rekonstruálhatóak szerelmi, intim életének bizonyos fejezetei, s külö­nösen a feleségéhez, Fehér Ilushoz fűződő viszonya. Naptárbejegyzéseiből, leveleiből nyilvánvaló, hogy a házasságkötése előtt voltak futó kalandjai, sőt, talán mélyebb ér­zelmeket felkavaró szerelmi kapcsolatai is. Ez természetes, hiszen a fényképek alap­ján jóképűnek mondható, bár nem szálfa­termetű, iratai szerint 165 cm magas. De 33 éves javakorabeli férfi, amikor 1945 már­ciusában oltár elé vezeti 12 évvel fiatalabb menyasszonyát. Úgy tűnik, a leendő házas­pár valamikor 1943-ban ismerkedett meg egymással. Az 1944. január elseji naptárbe­jegyzés szerint Béla az Újév első napját Ilussal töltötte a lány szüleinél, Kecskemé­ten, ami arra utal, hogy ekkor már egy bizo­nyos ideje, talán néhány hónapja tartott a kapcsolatuk. Az udvarlás viharos idején a férfi naptá­rában újra és újra felbukkan egy bizonyos Gizi neve, aki májusban a névnapjára meg­lepően ékesszóló és bensőséges üdvözletét kap hódolójától. „... legszívesebben egész észlelet és gondolatvilágom kellett volna egy szál fehér rózsára bízva személyesen át­adni [... ] nem is olyan régmúlt közös emlé­keivel, melyek számomra nemcsak napfény de életre pezsdítő melegség is”. A notesz 51 Naptár az 1944. évre. 1944. május 7. 52 Gizi néven már 1940-ben is felbukkan egy dunaföldvári illetőségű hölgy, akivel Béla leveleket váltott. Az egymásnak küldött sorokból gyöngéd tanúsága szerint az üdvözlet május 7-én kelt, ugyanakkor, amikor Ilus édesanyja ál­láspontját közölte udvarlójával. „Nem ad­hat reverzálist [Béla katolikus, Ilus refor­mátus], Szívtelen vagyok — mert a szivem nálad van - mondta nekem”.51 A vallomás vasárnap esett, másnap, hétfőn korán reg­gel Iluska mégis visszaköveteli a szívét. A lakonikus bejegyzés értelmében „elbúcsú­zott örökre”. S a mindenkor precíz Lovas Béla hozzáteszi: 7.20-kor. Hogy személye­sen, avagy telefonon, arról hallgat a króni­kás. A végső búcsú láthatóan nem töri össze a férfi szívét. Még aznap képeslapot küld Húsnak, melyben biztosítja a szombati vi­szontlátásról, amire valóban sor kerül. Mindez nem akadályozza meg hősünket abban, hogy néhány nappal később, hétfőn este Gizivel „szórakozzon”.52 Tény, Hússal való szerelmét összeveszé- sek, búcsúk és kibékülések tarkítják - lati­nos stíl színesíti az együtt járás hónapjait, így talán kevésbé meglepő Gizi jelenléte, bár az sem kizárt, hogy az óvatos adótiszt egyszerre két vasat tart a tűzbe. Tavasszal a tanító kisasszony láthatóan őrlődik, képte­len elhatározásra jutni. Március közepén a szerelmesek végérvényesen szakítanak. A lány levelet ír, melyet azonban nem akar át­adni, s amikor a férfi követeli, összetépi, sőt megpróbálja a tűzbe dobni. Végül, némi zsa­rolásnak engedve Béla markába szórja a da­rabokat, aki ötórás kínkeserves munkával ra­gasztja össze a papírfecniket. Az eredmény lesújtó: „Többször elolvastam. Egy szépnek kapcsolatra következtethetünk. Az viszont nem világos, vajon az 1940-ben szereplő és az 1944-es noteszban emlegetett két Gizi azonos személyt fed, vagy sem. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom