Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
mas népszerűségre tettek szert. Elég megkérdeznünk egyet az akkori idők tanúi közül, elég belepillantanunk egy korabeli rádióműsor-ajánlóba, elég előkeresnünk néhány akkoriban kiadott slágerkönyvet, és láthatjuk, a háború igen hamar elérte a szórakoztatóipart, sőt meghatározta az arculatát. Egy 1941-ben, egy 1942-ben és egy 1943-ban kiadott slágergyűjteményt vizsgálva megállapítható, hogy míg az elsőben a dalok kevesebb mint 10, az utóbbi kettőben kb. 20százaléka dolgoz fel hadviseléssel kapcsolatos témát66 (az 1943-as könyvecske egyébként Klára iratai között is fellelhető volt). A gyors elterjedésre, a közkedveltségre nem kell különösebb magyarázatot keresnünk: a háború mindenkit érintett, és a lelkesítő szövegek, de még inkább a honvédek és az itthon maradottak kapcsolatát lefestő sorok nagyban segíthettek engedelmeskedni a behívónak, túlélni az embert próbáló időket, hinni a boldogabb jövőben - hiszen a legnépszerűbb slágerek a fronton lévők és a szeretteiket nélkülözők érzéseit, vágyait és félelmeit mondták ki, tehát egyfajta szócső- (vagy: tudatosító) funkciót láttak el. Ezeknek a slágereknek egy része jóval a háború befejezését követően is a személyes emlékezet része maradt67 (bár természetesen nem volt igazán ildomos ilyesmit énekelni a rendszerváltás előtt), a keletkezésük körüli időben pedig aligha vonhatták ki hatásuk alól a fiatalok magukat. 66 Ha leszáll az est... Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1941. UjjélA ligetben nagyszerű! A nagy slágerek daloskönyve. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1942. Minden csak hangulat: A daloskönyvek slágere. Rózsavölgyi és Társa, Budapest, 1943. 67 Arról, hogy mennyire az emberek életének részévé Jani feltehetően ismerte az ekkor divatos dalok nagy részét, és a „valahol Oroszországban” kifejezést minden bizonnyal, míg a „minden elmúlik egyszer” szavakat nagy valószínűséggel ezekből idézte, de talán több hasonló sor is motoszkált a fülében, amikor levelet írt a jegyesének. A dalszövegek említett sorai azonban igencsak általános közlésnek tekinthetők, ám talán nem is kell idézetek után kutatnunk: a szerzők megfelelően belehelyezkedtek a családjától távol lévő katona szerepébe, s ezen dalocskák éppen azért futhattak be ilyen karriert, mivel a hozzá hasonló helyzetben lévő fiatalemberek szavait és gondolatait igyekeztek megjeleníteni. Bár Jani levelei és a slágerszövegek között számos párhuzam fedezhető fel, bizonyos különbségek is megfigyelhetők. A dalocskákban szereplő honvédek örömét a távházassággal kapcsolatban nem tette magáévá, ő csupán a távjegyességet érezte el- viselhetőnek, míg a házasságkötéshez számára egyértelműen hozzátartozott menyasszonya testi közelsége, a civil életforma, a hétköznapi - és nem a „különleges helyzetben” megélhető - örömök és gondok, a valódi családi élet. Erőt adott neki, s tartalmassá tette a fronton töltött időt az érzés és a gondolat, hogy szerelembe esett Klárával, ám csupán a családi állapot megváltoztatása kedvéért nem akart mindenáron házasodni. Janinak akkoriban szinte mindent jelentett, hogy megtalálta élete párját, s az váltak ezek a dalok, egy személyes élménnyel rendelkezem. 2005-ben vagy 2006-ban az egyik, akkor 80 év körül járó interjúalanyom azzal biztatta az utolsó iskolanap előtt álló, vele nyaralni készülő dédunokáját, hogy ezt a sort énekelte: „Csak egy nap a világ...” (A dédunoka lelkesen helyeselt.) 46
