Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Rácz Attila: Cinkotai munkásőr(dög)ök
A Fővárosi Bíróság kegyelmi zárt tanácskozása ezt követően 20 perc alatt meghozta határozatát: a három ülnök egyhangúlag elutasította a kegyelmi kérvényt, mert mint megállapították, a vádlott „gátlástalanságára jellemző, hogy mindkét sértett bizalmával visszaélve, orvul követte el cselekményét. A súlyosbító körülmények a vádlott olyan elvetemültségére mutattak, amely mellett eredményes neveléséhez alapos reményt nem lehetett fűzni. Ezek mellett büntetlen előélete, többgyermekes családos állapota jelentős enyhítő körülményként nem volt értékelhető. Az általános megelőzés célja elkerülhetetlenné tette vele szemben a kivételes büntetés, a halálbüntetés alkalmazását.” A másodfokú tárgyalásra az április 7-ei fellebbezést követően április 12-én került sor. Addigra a tanúk és a sértettek (illetve képviselőjük) véleménye is jelentősen módosult. Kiss az elsőfokú ítélet előtt még így nyilatkozott Krisztiánról: „én őt tisztelem, mert okos volt”, „minden parancsát teljesítettem volna”, „én ellene soha semmi kifogást nem emeltem, és nem is volt olyan utasítás, amivel nem értettem egyet”, „én messzemenőkig tiszteltem benne, hogy ő főnökember”. A másodfokú ítélet előtt viszont már „a legsúlyosabb büntetés kiszabását”, id. Szirony István, a sértett képviselője pedig „halálért, halált” kért. A Legfelsőbb Bíróság elutasította a fellebbezést. Ugyanez történt az Elnöki Tanácshoz beadott kegyelmi kérvénnyel is, s az ítéle39 Népszabadság, 1966. május 8. «i Btk. 253. § (2) pontja ezt a cselekményt halállal bűntette. A törvény kimondta, hogy a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés vagy tét 1966. május 7-én, szombaton végrehajtották.39 A sajtó végig követte az eseményt. 1966. március 3-án „Halálra ítélték a kalapácsos gyilkost” címmel jelent meg cikk a Népszabadságban. Krisztiánt, Kisst és Szironyt is néven nevezték. Beszámoltak a többnapos tárgyalásról, a „nyereségvágyból elkövetett emberölés és emberölés kísérletéről”. Az 1966. május 8-ai Népszabadság a következőket írta: „Krisztián Imrét a Fővárosi Bíróság halálra ítélte, ezt a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. A kegyelmi kérvényt az Elnöki Tanács elutasította; a halálos ítéletet tegnap végrehajtották.”40 Mi történt a két sértettel? A gyilkossági kísérlet után az I. sz. sebészeti Klinikára, majd az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe szállították őket, ahol Szi- ronyon agyműtétet hajtottak végre, de megmenteni nem tudták, fél kilenckor meghalt. Kiss a kórházban tért magához, ahová tíz perccel nyolc óra előtt vitték be, és „operative” ellátták. Az eszméletlen állapotot később „psychomotoros nyugtalanság” váltotta fel. Másnap már kezdett kitisztulni a tudata, ám nyugtalansága napokig megmaradt. Állapota fokozatosan javult, 20-án már törvényszéki orvosszakértői vizsgálatot tartottak nála. 23-án, karácsonyra hazabocsátották. Kiss elsőként február 25-én tanúskodott. Az ítélethirdetés után egy évvel át akarták adni neki a bűnjeleket, de úgy nyilatkozott, hogy „a tárgyak a velem történt szörnyű esetre emhalál, ha a bűntettet különösen kegyetlen, előre kitervelt vagy sok ember életét veszélyeztető módon, nyereségvágyból, avagy más aljas indokból vagy célból követik el. 321