Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
rolt, rádiót hallgatott, akkor ezt így értékel29 te: „ma nem történt semmi . A második, illetve a harmadik „szakaszban” - amelyet 1939 májusától, illetve 1939 szeptemberétől számíthatunk - már megjelenik egy hódoló, bizonyos Laci, akivel a polgárista lányka hosszasan beszélgetett, aki bókokat mondott neki, „kérdezte hány éves vagyok, ki vagyok fejlődve, s kár hogy iskolába járok [sic!]”30; „féligérthetően” szerelmet vallott,31 de az ablakon keresztül távozott, amikor Klára apja hirtelen hazaérkezett. A lánynak láthatóan igencsak jólesett Laci közeledése, s ő maga is mindent megtett annak érdekében, hogy kapcsolatuk fennmaradjon, elmélyüljön. Amikor csak tehette, nyitott ablaknál tanult, hogy a fiú megszólíthassa (és - úgy tűnik — a nyitott ablak később is nagy szolgálatot tett nekik); máskor látványosan az iskola felé sietett, hogy Lacit a szülői háztól biztos távolban bevárhassa; vagy éppen búskomorságot fogadott, amiért a szülei eltiltották a fiatalembertől; ugyanakkor a fiú előtt igyekezett türtőztetni magát, és az említett vallomásra sem válaszolt semmit - annak ellenére, hogy a nap további részében ő járt az eszében. A szülők tehát nem szívelték ezt a kapcsolatot, s véleményüket - a napló tanúsága szerint - kifejezésre is juttatták: Klára sok szidást kaphatott emiatt, ám nemigen vette szívére. Bár feljegyzéseiben említett egy-két ilyen esetet, mégsem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget, csak apja vagy anyja afféle szurkálódá- sának értékelte, melyet gyakran tapasztalt, s amelyekről már a napló első részében is említést tett, minden különösebb érzelmi töltés nélkül. Valami azonban megváltozott a napok számbavétele körül: ebben az időszakban már alig érhető tetten az előzőekre jellemző leltár-jelleg. Klára már csak elvétve tartja érdemesnek az olvasásra vagy a házimunkák végzésére vonatkozó feljegyzéseket a napi események között. Ehelyett a fiúval való találkozásainak kis élőképei, a kapcsolatuk mentén zajló történések jelzésszerű leírása alkotják a rövid kis bejegyzések magját. Emellett csupán néhány vendégség, mozilátogatás lajstromozása kerül a kis könyvbe, valamint az iskolai élet egy-két aprósága (inkább kellemetlensége): például amikor rossz jegyet kapott, ám amiről otthon nem számolt be. A negyedik és ötödik részben - az 1940 márciusától, illetve 1940 novemberétől kezdődő bejegyzésekben - a hangsúly még erőteljesebben a külvilág, pontosabban egy bizonyos fiatalember és a barátnők felé tolódik, s az iskolai élmények is többnyire csak jelzésszerűen bukkannak elő, a korábban meghatározó felsorolásjelleg pedig teljesen el is tűnik. Klárának ekkoriban már érzékelhetően eszébe sem jutott napi teendőinek kommentár nélküli egymás mellé sorakoztatása, s csakis azokat az eseményeket örökítette meg, amelyek érzelmileg valamilyen szempontból megérintették (érzelmeire amúgy nemigen tért ki részletesebben, az iskolai dolgozataira jellemző lírai szárnyalások helyett csupán elbeszélte az eseményeket, mintha csak barátnőinek számolna be az aktuális történésekről, az önreflexiót csupán félmondatokra szorít29 Uo„ 1938. augusztus 3. 31 Uo., 1939. november 14. 30 Uo., 1939. szeptember 23. 31
