Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Rácz Attila: Cinkotai munkásőr(dög)ök
alatt hosszúkás ládában személyi kartonok, a fűtőtest mellett baloldalon papírkosár, mellette a sarokban egy kétajtós, kisebb iratszekrény, a szekrényen jobboldalt telefonkészülék, kávéfőző és kék boríték volt. Az ajtón belépve balra íróasztal, két irodai szék, az asztalon ceruzák, naptár, hamutartó, ujjnedvesítő és F. Gyöngyi névre anyakönyvi kivonat volt. Tekintetüket azonban a zöldszínű Polzer & Stern in Wien márkájú páncélszekrényre szegezték, és a zárnál, a fogantyúnál lévő tenyérnyi barnás színű, égetett foltot kezdték fúrni. Nem tudhatták, hogy az összes zár szétszedése ezzel a módszerrel majd 10 órát venne igénybe... Krisztián erősen izzadt, ezért lemosakodott, és zsebkendőjével megtörülközött. Kisst megnyugtatta, hogy Szirony végzi a munkáját. A következő egy-másfél órában többször is lement a hegesztőműhelybe Kisshez, de idővel rendkívül ideges lett, mert attól félt, hogy lassan kivilágosodik. Az idő szaladt, egyszer csak negyed négy lett. Ismételten a műhelyben járva meglátta a kétszárnyas vasajtónál, a satupad mellett fekvő 7,5 kilós kalapácsot. A pánik eluralkodott rajta, már csak menekülni akart, és eltüntetni a tanúkat. Felkapta a kalapácsot és lesújtott Kissre, aki elterült és sapkája messzire repült, kulcscsomója a térde mellett ért földet. Krisztián eldobta a kalapácsot, és egy kisebb, 5 kilogrammos kalapáccsal felrohant a harmadikra, két kézzel, nagy erővel sújtott le Szironyra, az megperdült, és nekiesett a páncélszekrényajtónak, Krisztián ekkor még kétszer csapott le rá a szerszám hegyes felével. Hatalmas lyuk volt már a szekrényen, de még nem lehetett a pénzhez hozzáférni. Eldobva a kalapácsot, felkapta a ruháját, és elrohant. A pénztárhelyiségben egy redőnyös szekrényen lévő dobozban megtalálta a vállalati Totó-Lottó pénzt, nem is tudván, mi van benne, találomra felkapta, és kirohant a gyárból. Ugyanott ment ki, ahol jött, a kerítés alatt átbújva felöltőjéből néhány szál fennakadt a dróthálón. A vizesárok betoncsövénél eldobta a szandálját, és eszébe sem jutott, hogy mit tett, csak mielőbb a városba akart jutni. Ismeretlen utakon haladva elérte a 68-as villamost, erről átszállt a 67-esre, és családja helyett T. Ilonához igyekezett. Közben a szervizműhelyben be kellett kapcsolni a kemencét, így 4:30-kor B. Titusz elindult a portára, hogy a műhely kulcsát felvegye. A portás csak annyit tudott mondani, hogy Kiss elvitte. A portás felhívta a III. emeleti pénztárt, a bérosztályt, de sehol nem vették fel a telefont. B. fényt látott a szervizműhelyben, és hörgő hangot hallott. Meglátta a fekvő munkást, megijedt és leszaladt, hogy segítséget hívjon, hogy végül négyesben nézzék meg, ki is az. Felhívták a rendőrséget, a mentőket és az igazgatót. T. Ilona 5:45-kor kelt fel, pongyolát öltött, és mosdóvizet melegített magának. Ekkor toppant be Krisztián. Ilona nem azon csodálkozott, hogy korán jött, megesett már többször is munkába menet, csak olyan furcsa volt.-Anyukám, soha többet nem üzletelek, itt voltam! — mondta Krisztián, és mivel Ilona értetlenül nézett rá, megismételte: - Itt voltam egész éjjel! Ilona bement dolgozni, de már nem tudta Krisztiánt felhívni telefonon. Krisztián elment a Keleti pályaudvarra, és a hatórási HEV-vel visszament Cinkotára a gyárba. 310
