Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Szabály és hatás - Koltai Gábor: Az ószeres pártcsoport tündöklése és bukása

kárt, hogy özv. Weisz Rezsőné esetében taggyűlésen érvénytelenítsék a kizárást, és vegyék őt vissza teljes jogú tagként a pártba. A többiek esetében nem maradt fenn a kivizsgálás határozata, ám árulkodó jel, hogy a tagfelülvizsgálati névjegyzékben Dénes An- talné és Orosz Imréné már tagként, özv. Steiner Miklósné és Hauer Albertné pedig tagjelöltként szerepel.

Ez az eset önmagában talán még nem is lenne annyira érdekes, hiszen a Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 1948. júniusi egyesülése után pár hónappal megindított ún. tagrevízió során fél év alatt körülbelül 240 000—300 000 főt, zömmel volt szociáldemokratákat zártak ki az MDP-ből.5 Az már talán szokatlanabb, hogy a kizártak felkeresték a budapesti pártszervezet legfőbb funkcionáriusát, de mégsem ez az eset legfőbb érdekessége, hanem inkább az, hogy ez a hét pártmunkás egy nem mindennapi csoportosulás, a VIII. kerületi ószerespárt- alapszervezet (más néven a VI11/75. számú üzemi pártcsoport) tagja volt. Azaz egy olyan csoporté, amelynek a létezése is

4 Szemere Albert Lászlőné és özv. Halász Károlyné sorsáról jelenleg nincsen több információm.

5 A tagrevíziót, vagyis az ún. tag- és tagjelölt-felvételi zárlatot, illetve a tagság felülvizsgálatát az MDP Politikai Bizottsága rendelte el. A határozatot lásd Magyar Országos Levéltár (MOL) M-KS 276. í. 53. cs. 8. őe. Az MDP Politikai Bizottsága 1948. szeptember 2-ai ülésének jegyzőkönyve. A felülvizsgálat első és egyben legintenzívebb szakasza 1948. szeptember eleje és 1949. március eleje között zajlott, amelynek során - a korszakkal foglalkozó párttörténész, Rákosi Sándor adatai szerint-1128 130 főről 880 717 főre csökkent az MDP

meglehetősen abszurdnak tűnik a jelenből ezen időszakra visszatekintve.

Az ószeresek (és a zsibárusok) közösségének, ennek a meglehetősen zárt, de mégis heterogénnek tűnő csoportnak a vizsgálata még szürke folt a magyar társadalomtörténet, de tulajdonképpen a magyar történettudomány térképén. Saját jogon csupán egy nemrégiben megjelent, szépen kivitelezett kötet foglalkozik velük. Ez a munka azonban kifejezetten a budapesti használtcikk-kereskedelem történetét mutatja be, amelyet alapossága ellenére sem nevezhetünk ugyanakkor társadalomtörténeti elemzésnek. Jelen tanulmányomban - szakirodalmi előzmények és statisztikai előmunkálatok híján - így jómagam sem törekedhetek az ószeresek és a zsibárusok korabeli társadalmi jellemzőinek pontos feltárására. írásomban ezért — egy fegyelmi ügyre való kitekintés mellett — csupán az ószeres pártcsoport történetével foglalkozom, és megkísérlem azt a kis magyar abszurdot bemutatni, amelyben egy nem szokványos csoport küzd a túléléséért egy olyan szervezeten

tagságának létszáma. Rákosi Sándor: A Magyar Dolgozók Pártja. In: Legyőzhetetlen erő. Szerk.: Erényi Tibor - Rákosi Sándor. [Budapest], 1968.

193., 197. old. Más munkákban 300 000 (Balogh Sándor), illetve 400 000 fős kizárási számadat (Romsics Ignác, igaz 1951-ig bezárólag) is szerepel. Vö. Balogh Sándor: A magyar népi demokrácia története 1944-1962. [Budapest], 1978.164. old. Romsics Ignác: Magyarország története aXX. században. 3. jav. bőv. kiad. Budapest, 2005. 340. old.

6 Bruckner Éva: A Zsibárus boszorkány. Az Ecseri Piac krónikája a Teleki tértől a Nagykőrösi útig. Budapest, 2007.

292