Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
mat feléljem, esedezem Nagyságod magas színe előtt, miszerint engem újból kalauzi minőségben alkalmazni kegyeskedjék. A mély hálán kívül, mellyel Nagyságod iránt érzek, oda fogok iparkodni, hogy tovább is hű és pontos alattvaló legyek és vagyok kiváló tisztelettel a nagyságos titkár űr Legalázatosabb szolgája Moskovics Mó„,.”16 zes A kérelmezőnek szerencséje volt, hogy elbocsátása után alig három évvel, 1900. június 24-én a szolgálatba ideiglenesen visszahelyezték. Annak ellenére vették vissza, hogy kérvényében „megfeledkezett” elbocsátásáról, arról a két évről, amelyet egy omnibuszokat üzemeltető cégnél töltött. Több dolog is a javára szólt: az eltelt idő, hiszen a munkában töltött idő alatt megfelelő tapasztalatokkal gazdagodhatott, továbbá, hogy már volt katona, ezért nem hívhatták be újra, ugyanakkor a korszak felfogása szerint megkomolyodhatott, ám legnagyobb súllyal az óvadék eshetett latba. Tudniillik valamennyi budapesti közlekedési vállalat óvadékot kért alkalmazottaitól, az esetleges károkozás, büntetés fedezésére. Ennek összege 50 és 100 korona között mozgott. A felvételi procedúra ekkor azonban már tovább tartott, mert a fizikailag és szellemileg ismét alkalmasnak ítélt kalauzjelöltnek egy kérdőívet kellett kitöltenie.1' A folyamodót a lap tetejére nyomtatott szöveggel figyelmeztette a „nyilvántartó hatalom” az írott szó erejére: „Saját kezűleg és lelkiismeretesen kitöltendő. A mennyiben felvétele esetén a bevezetett adatok bármelyike utólag valótlannak bizonyul, az illető a szolgálatból azonnal elbocsájtatik.”18 A lap baloldalán sorakoztak a kérdések, amelyekre a jobboldalon elhelyezkedő felelet rovatok kitöltésével lehetett választ adni. A születési hely és dátum után a vallásra, majd a családi állapotra, a gyermekek számára, a beszélt nyelvekre, az iskolai végzettségre vonatkoztak a kérdések. Kalauzunkról kiderült, hogy kereskedőnek tanult, de még nem dolgozott kereskedőként és nem volt saját üzlete. Itt kellett bevallania, hogy két esztendeig az „Omnibusznál” állt alkalmazásban. Előnyt jelenthetett a nagyváradi 37. gyalogezrednél tartalékosként leszolgált két hónap, továbbá büntetlen előélete. Moskovics Mózes kalauz ekkor már budapesti illetőségű és a VII. kerületi Dob utcából az V. kerületi Szondi utcába költözött feleségével és gyermekével. Házas emberként, családfenntartóként bizonyára nem véletlenül igyekezett visszakerülni „a Közútihoz” kalauznak. Jól tudta, hogyan tehet szert mellékes jövedelemre a villamoson, és azt is, hogyan védekezzen az ellenőrökkel szemben. Mindezeket a személyzeti anyagából előkerülő ügyiratdarabok tanúsítják számunkra. Moskovics Mózes személyzeti dossziéjának, anyagainak, problémás eseteinek bemutatásával természetesen nemcsak azt szeretnénk illusztrálni, milyen módon szerezhetett pénzt ajegyek eladása során egy kalauz, sokszor az ellenőrzést végzők szeme láttára. Azt a közeget is érzékeltetni kívánjuk, amelyben dolgozott, azt az utazó 16 Uo., Kérvénye, 190Q júniusa. ib Ua. 17 Uo., Kérdőív, 1900. június 26. 269
