Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Szabály és hatás - Szécsényi Mihály: Egy önfejű kalauz az ellenőrzés rendszerében
tézményeit, valamint az elhelyezésükre szolgáló épületeket, műhelyeket, csarnokokat, előadótermeket, iskolákat stb. Ezeknek a tereknek a segítségével közvetlenül a munkavégzés helyén, szó szerint munka közben, sok esetben együtt és egyszerre lehetett figyelemmel kísérni a beosztottakat, a munkásokat, hogy vajon eleget tesznek-e kötelezettségeiknek. Azokon a helyeken: nagyüzemekben, hivatalokban, iskolákban, a katonaságnál stb., ahol ez az új típusú felügyelet a 19. században kialakul, ott az már nem csak a munkafolyamatra terjed ki, „hanem felöleli az emberek tevékenységét is, hozzáértésüket, hozzáállásukat, gyorsaságukat, buzgalmukat, viselkedésüket. Mégis más, mint a munkásai és inasai mellett ott álló mester paternalista hozzáállása, ellenőrzése, mert megbízottak, felügyelők, ellenőrök, és munkaveze- tők gyakorolják,” mutat rá a változásokra és a hatalom ágenseire ugyancsak Foucault. A munkát vállaló, beosztotti létre, anyagi biztonságra vágyó egyéniség átalakulása vagy inkább átalakítása az illető adott feladatra való alkalmasságának megvizsgálásával kezdődött és kezdődik, majd képzésével, betanításával folytatódott és folytatódik napjainkban is. Többnyire a jelentkezés után valamilyen iskolát, a kezdeti időkben még csak rövid tanfolyamot kellett a jelentkezőknek elvégezniük, hogy bebizonyíthassák: alkalmasak feladataik ellátására. Az ellenőrzés modern rendszerében ezzel indul, ezzel kezdődik a munka- vállalók sajátos megkettőződése egy valóságos és egy virtuális személyiséggé. „A vizsga nemcsak felügyeleti helyzetbe hozza az egyéneket, hanem a nyilvántartás hálójába is fogja, vaskos dokumentumköte- gek közé szorítja, rögzíti őket.”2 3 Foucault megfogalmazásában létrejön a „nyilvántartó hatalom”, a fegyelmi hatalomnak az előzőekhez hasonlóan nélkülözhetetlen alkotóelemeként. Az érintettek az adminisztráció, a hivatalnokok - sokszor általuk nem is észlelt vagy észlelhető - ellenőrzése alá kerülnek, akik a megfigyelés alatt állókról, de magukról az ellenőrzést, megfigyelést végzőkről is nyilvántartást vezetnek, személyes adataikat, irataikat, az általuk és róluk írottakat egyaránt iratcsomókba rendezik, dossziékba gyűjtik össze. Ezek az iratok lehetővé teszik, hogy a munkaadók, a hatalom képviselői, térben és időben széttekintve, visszanyúlva vizsgálják, ellenőrizzék a munkavállalók tevékenységét, ismereteik és képességeik színvonalát, változását, hibáikat, vétkeiket, valamint az ezekért kapott büntetéseket. így válhatott teljessé az ellenőrzés ideális rendszere, amely — ismét Foucault-t idézve - minden egyént „esetté” alakított és alakít át, olyan esetté, amely a megismerés tárgya, egyben a hatalom eszköze lesz.4 Ezek a dossziékba zárt „esetek” lehetőséget adhatnak a korabeli munkavállalók életének, munkaviszonyainak, mindennapjainak egyfajta megismerésére, olvasatára. Sok esetben a saját hangjukat is megismerhetjük, amikor valamilyen okból kénytelenek kapcsolatba lépni „a hatalommal”, kérnek valamit tőle, tájékoztatják 2 Foucault: I. m„ 239. old. a Uo., I. m., 260. old. 3 Uo., 257. old. 260
