Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Testközelben - Papp Barbara: Frontszolgálat, távszerelem (Egy tizenéves lány második világháborús levelezése)
„De hát mit is tehetünk mi, leányok a hazáért?”3 Az 1940/41-es tanévben Milkó Klárának, a szentendrei polgári leányiskola negyedik osztályos tanulójának fogalmazást kellett írnia „Mit tehetek én a hazámért?” címmel. Klári az iskolai fogalmazványokban igyekezett valamiféle - a korszak bizonyos családi- és gyermeklapjaira jellemző — romantikus, sőt inkább szentimentális, andalító stílusban, modorban írni, és témaválasztásaiban is az efféle jellemzőket részesítette előnyben. A karácsonyról értekezve egy teljesen valószínűtlen, jó cselekedetektől és (mű) könnyek nyomától áthatott kis történetet talált ki, míg a saját jövőjéről szólva így kezdte a dolgozatát: „Milyen rideg ez a szó. S mégis telve van sejtelmességgel, titokzatossággal...”4 (a folytatás is az előzőekhez hasonló). A 15. évében járó lányka írásait minden bizonnyal az elvárások alakíthatták ilyenné, hiszen naplója arra utal, hogy egyébként elég távol állott tőle ez a stílus; viszont tanárai díjazhatták igyekezetét, hiszen fogalmazásból mindig jelest kapott. A hazáért végzendő teendők felsorolásában azonban mintha bizonyos nehézségei támadtak volna a láthatóan szóvirágokon és érzelgős kis írásokon szocializálódott polgáristának. A felütést ugyan - a feltehetően elvártakhoz képest - jól eltalálja: „Történelmi időket élünk. [...] A baráti államok segítségével újra lesz Nagy-Magyaror- szág”5, az általánosságok hangoztatása után 3 BFL XIII. Z. A Kocsis-család iratai. Milkó Klára jegyzetfüzete. 4 Uo. azonban mintha kifogyna a lendület: inkább csak megvillantja a szeretni-imád- kozni-tanulni (őt, illetve érte) biztonságot sugalló szavakat, ám nem részletezi tovább ezeket a fogalmakat. Láthatóan nemigen képes kamasz-életére vonatkoztatni, hogy pontosan milyen módon is fejezhetné ki szeretetét a haza iránt, vagy hogyan is szolgálhatnák az országot az őjobb osztályzatai. A szép eszmék mellett konkrét cselekedetekre mindössze két mondat erejéig utal a fogalmazásban: egyrészt fontosnak véli magyar áruk vásárlását (bár ennek nem taglalja az okát), másrészt a következőkre utal: „Ha pedig a mostani jegyrendszerre gondolunk, ne zúgolódjunk ellene, mert ez is hazánk és a mi javunkra szolgál, s ha másokat hallunk elégedetlenkedni, magyarázzuk meg nekik, hogy ez is csak hazánk előnyére szolgál.”6 A kislány tényleges, kézzelfogható élményei megjelennek tehát a piszko- zatban (a jegyrendszer miatti zúgolódás igencsak életszerűnek, friss tapasztalának tűnik), jóllehet a közismert jelmondatokon, szólamokon túlmenően nem lát mélyebb összefüggéseket a haza szolgálata és vásárlási szokásai között. Klárának tehát feltehetően nehézséget jelent annak számba vétele, hogy mit is tehet lányként, nőként a honért: mindez meglehetősen idegennek tetszik számára. Néhány hónappal a dolgozat elkészültét követően, a Magyarország hadba lépésétől számított időben aztán egyre több leány kezdhetett el gondolkozni azon, hogyan cselekedhet hazája boldogulásáért... Míg a 5 Uo. 6 Uo. 22
