Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből
lélése szintén jó tanulságot jelentett. Vágytunk már mindannyian a rend és a polgári élet fegyelme után. A nappalok mindenben megfeleltek ennek. Csak az éjjelek tartották meg izgalmas jellegüket. Amikor már én a minisztériumban állásomban megerősítést nyertem, elköltöztem innen, búcsút mondottam tiszti barátaimnak, és a Bakáts tér 5. szám alatt, Mikó Istvánné idősebb özvegyasszony lakásában béreltem egy kis udvari szobát. Később tudtam meg, hogy háziasszonyom Mikó szövetkezeti igazgatónak és Mikó igazság- ügyi miniszteri tanácsosnak az édesanyja. Ok is erdélyiek. Igen stílusos, jó magyar nagyasszony külsejével rendelkező, művelt és kedves hölgy volt, akinél szívesen laktam. Lényegében ezzel az időponttal indult meg számomra a pesti magánéletem. Innen, ha szép idő volt, gyalog sétáltam be a minisztériumba, máskor pedig a Lónyay úti villamossal. Ez a vidék sokkal csendesebb volt, mint előbbi lakhelyem. Idáig az atrocitások nemigen jutottak el. Lakásomért havi 20 forintot10 fizettem. Ekkor még a pénzünk jó volt. Időközben kollégáim közvetítése révén számos úri családhoz lettem bevezetve. Persze majdnem kizárólag olyanokhoz, ahol eladó leány is volt. De nekem mindegy volt, lényeges az volt, hogy a Földmíve- lésügyi Minisztérium által gondozott érdekek területén befolyásos családokkal magánkapcsolatba kerültem. Alig telt el egy esztendő, és már minden számba jöhető család és személy tudta, ki vagyok, és erre a s Mikó Ferenc, bölöni, miniszteri tanácsos, később államtitkár az Igazságügyminisztériumban. magyar élet jellegzetessége mellett nagy szükség volt. Természetesen közben Budapest forgalmát, életét, társadalmi kapcsolódásait, a befolyásos rétegek érintkezéseit, a hivatali intrikák kulisszatitkait, a klikkek összetételét és harcait, a rokoni kapcsolatok kihatásait, a politikai élet szövevényeit és a magánélet bevett szokásait figyeltem meg, és sajátítottam el. Gyűjtöttem az impressziókat, adatokat, híreket és ezeket magamnak jól elraktároztam. Igyekeztem minél gyorsabban megemészteni és konzekvenciákat levonni. Minderre nagy szükség volt, miután nem Pesten nőttem fel, és nem származtam hivatalnok családból, ahol a gyermekkorban sajátítják el ennek az egészen jellegzetes életformának szükségleteit. Ekkor már étkezésem is meg volt szervezve, miután a minisztériumban volt egy étkezde, ahová főleg a nőtlen tisztviselők jártak enni. Itt újabb formában találtam érintkezést kollégáimmal. Az étkezés monoton, de elegendő volt. És anyagi viszonyainkhoz simult. Miután a kezdetnek ezen elemi osztályait kijártam, és volt lakásom, kosztom, ruhám és biztos állásom, fokozatosan nekiláttam a tudományos területek tanulmányozásához. Könyvtárakba jártam, az egyetemen szereztem kapcsolatokat, és a hivatal könyvtárában található szakkönyveket olvasgattam. Kibontakozott egy év alatt új életem egész horizontja. Láttam azt, hogy a társadalmi nexusokat tartani és bővíteni kell, ott kell lenni a jeio Bizonyára elírás, helyesen 20 korona. 216
