Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Máté Imre–Sipos András: Máté Imre önéletrajzi feljegyzéseiből

zetői posztja volt. Emellett kiterjedt tudományos, szakirodalmi munkásságot fejtett ki az agrár- és földbirtok-politika, a mezőgazdasági szakigazgatás terén. Az 1930-as évek elején átmenetileg a Miniszterelnökségen teljesített szolgálatot Magyary Zoltán, a közigazgatás racionalizálásának kormánybiztosa mellett, s kapcsolatuk később sem szakadt meg. 1936-ban az Országos Mezőgazdasági Kamara igazgatója lett. Az 1939-es választásokon a gyulai kerületben választották képviselővé a kormánypárt (Magyar Elet Pártja) színeiben. 1944 novemberében részt vett a nyilas országgyűlés soproni kitelepülésében.

1945 márciusában hagyta el végleg Magyarországot. Az emigráció azon irányzatához tartozott, amely a hazai változásokat és az új államiságot kezdettől fogva illegitimnek tekintette. Az 1941. augusztus ZO-án Altöttingben kisbamaki Farkas Ferenc vezetésével megalakított „emigráns kormányban” ő kapta a földművelésügyi tárcát. 1950-től az Egyesült Államokban élt.

1965-ben Ausztriába települt át. Itteni életéről egyelőre nincsenek bővebb információink. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 1983-ban Los Angelesben hunyt el. Irathagyatéka, amely önéletrajzifeljegyzésein kívül kiterjedt emigrááós levelezését is tartalmazza (nagyrészt az Egyesült Államokban töltött időszakból), még tisztázatlan módon és időpontban került a Burgenlandi Tartományi Levéltár őrizetébe}

Emlékezéseit az emigrációban írta, valószínűleg a publikálás szándékával, de befejezéséig és megszerkesztéséig nem jutott el. A kézirat

1952-nél megszakad (néhány kisebb kiegészítés későbbi évekből is található a hagyatékban). Munkáját bevallottan a „későbbi kor kutatói",

1 Burgenländisches Landesarchiv. Nachlass Dr.

Máté Imre. Inventar A/XXVIII/6. - Az igen értékes, eddig feltáratlan hagyatékra Hungarica-kutatásuk során Bariska István, Dominkovits Péter és Tilcsik

az „ ok nyomozó történészek” számára készítette, és mint tollforgató, társadalomtudományi elemzésben járatos ember, az életút minden lényeges állomásánál nagy gondot fordított annak a miliőnek a dokumentatív erejű ábrázolására, amelyben mozgott. Ennek köszönhetően az olvasó viszonylag részletesen megismerheti a harmincas évekbelijobboldali „reformnemzedék" egy jellegzetes képviselőjének társadalomképét. Saját pályafutásának értelmezését az alacsony sorból „egyedül, protekció kikapcsolásávaT'előretörtés a „legfelsőbb vezetésig" kizárólag képességei, akaratereje, szorgalma révén eljutó tehetség motívumára építi. (A leírásból persze egyértelműen kiderül, hogy miközben családja valóban sem előkelő, sem különösebben jómódú nem volt, társadalmi beágyazottsága fontos pontokon segítette a pályafutás kibontakozását.) Summázatként azt a következtetést vonja le, hogy „a sokat tárgyalt és széles rétegek által elítélt társadalmi, valamint közéleti bástyák csak a gyengékkel szemben állottak fenn. ” A „degenerálódás folyamatában" élő „vezető osztályok" már gyengék voltak arra, hogy az igazi tehetség érvényesülni vágyó feltörekvésének „eredményesen keresztbe álljanak".

E helyütt a memoár két részletét közöljük. Az elsőben a szerző a forradalmak és a román megszállás megpróbáltatásait még ki nem hevert 1919 végi Budapest világával való találkozását, itteni beilleszkedését ábrázolja. A második részben a harmincas évek közepén már befutott minisztériumi tisztviselőként és a Gömbös Gyula mögött álló informális agytröszt tagjaként kialakított társasági kapcsolatrendszerérői számol be.

György bukkantak rá. Ez úton is köszönöm, hogy felfedezésüket megosztották velem, és az anyag megismeréséhez nyújtott baráti segítségüket.

211