Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége

és a küldöttség; lelkes éljenekkel fogadtatott, ezek bementek az udvarra, mi meg ki a Ligetbe...”.31 Itt első pillantásra a kampánytól való távolságtartás látszik megnyilvánulni, mégpedig nemcsak Eszter, hanem a férje részéről is, de szerintem inkább a zsidósággal szembeni averzióik sarkallhatták őket a kortesgyűlés mielőbbi otthagyá- sára. Antiszemita érzelmeiket ugyanis máskor sem rejtették véka alá a naplóban. Csorba Géza Istóczy Győzővel többször is felvette a kapcsolatot, együttműködésük

végül azonban, úgy tűnik, nem elvi különb32

ségek miatt nem valósult meg. Istóczyval először 1875. május 14-én találkozott Csorba, miután a képviselő érdeklődését felkeltette Csorbának az izraeliták népesedési viszonyairól írott cikke, és ekkor közös lapkiadás ötlete is felmerült.33 Az ötlet Csorbát annyira felvillanyozta, hogy 1875. november 13-án az alábbi csalódott sorokat írta a naplóba: „Egy sétálás után végre Istóczy uramat interpellálhattam. Kivágta magát a lapszerkesztés, illetve kiadás ígérete alól a megváltozott viszonyokkal és a közönség érzéketlen közönyösségével. Őneki a ’zsidókérdés’, mint mondá, 10000 frtjába

31 Táncsics - Csorba: I. m., 287. old.

32 Gyáni Gábor is elemzi a naplóírók nagyvárosról alkotott képének etnikai-kulturális aspektusát, a terézvárosi zsidónegyed kapcsán újra és újra megfogalmazott idegenkedésüket. Gyáni 2006b: I. m., 144. old. Csorba „munkásmozgalom" iránti elkötelezettsége a korra jellemző módon nem zárta ki az antiszemita hangnemet. A Solymosi Eszter eltűnése nyomán felkorbácsolódott indulatok közepette a - már nem is Csorba által szerkesztett -Népszava is a zsidók ellen uszított. Révész Mihály: Táncsics Mihály és kora. Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet, Budapest, é. n. II. 179. old.

került eddig. (Nem valószínűtlen, hogy miután az már megkerült, a hallgatás okát ebben találhatnék.) Lehangoltan a benne csalatkozás által, jöttem haza.”34 Ennek ellenére Istóczy 1876. február 24-én megismételte ajánlatát, hogy Csorba vegyen részt az általa kiadandó lap szerkesztésében, sőt azt is kérdezte tőle, ebben az esetben otthagyná-e főügyészségi állását, de Csorba ekkor természetesen már tartózkodóbban reagált a felvetésre.35 Nézeteik hasonlósága viszont fennmaradt, ezt bizonyítják Csorba 1877-es röpiratának, a zsidókat a pénzarisztokráciával azonosító, és nekik egyben világuralmi törekvéseket tulajdonító passzusai, amelyek a zsidók jogait korlátozó korábbi rendszabályok hasznosságát is fejtegetik.36 Csorba sorai egyúttal meg is védik Istóczyt, akinek felszólalásai Csorba szerint csak a „zsidósajtó” általi lehurrogása miatt maradtak visszhangta- lanok.37

A szenvtelenség véleményem szerint e naplóban egyfajta műfaji sajátosság, ahogy apró, rutinjellegű tevékenységeiket is részletesen följegyezték. Bizonyos helyzetekben azonban a naplóbejegyzések egyáltalán

33 Táncsics - Csorba: I. m., 282-283. old.

34 Uo.. 312. old.

35 Uo„ 333. old.

36 Csorba: I. m„ 93-102. old. Igaz, fejtegetéseit Csorba ezzel az eltávolító mondattal zárta le: „De ha mindezek alaptalan, fantastikus magánvéleményeknek és logikátlan következtetéseknek bizonygatnának is: annyi tény: hogy van egy hatalmas és folyton növekvő, erősbülő pénzarislokraczia, mely hatalmának érvényesítésére és általánosítására törekszik és hogy ettől inkább tarthatni, mint az erőben fogyó főúri-rendektől. " (Kiemelések az eredetiben.)

37 Csorba: I. m., 101—102. old.

191