Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége
ba járás volt. Ezt Gyáni a család szegényes lakásviszonyaival magyarázza, de a naplóból kitűnik, hogy a Csorba-család sok vendéget fogadott lakásában, igaz, ők a rokonság vagy a családi barátok körébe tartoztak, illetve a házigazdáknál alacsonyabb társadalmi státusúak voltak. Gyáni Gábor forrásértékelése szerint a napló „(...) erénye, hogy létrehozói empirikus hitelességre törekedtek: minden igyekezetük arra irányult, hogy unos unta- lan lejegyezzék azokat a nap mint nap ismétlődő banális, hétköznapi rutintevékenységeket, és persze a nem hétköznapi eseményeket vagy cselekedeteket is, melyek közös életüket alkották. (...) Kevés kivételtől eltekintve alig találni nyomát a naplóban a szubjektív érzelmeknek és értékítéleteknek; úgy szólnak a naplóírók emberi kapcsolataikról, a városhoz és az eseményekhez fűződő viszonyukról, hogy csak beszámolnak minderről, ám nem kommentálnak, nem osztják meg velünk reflexióikat. Kivételt képez a naplóbejegyzések sorában a férj és a feleség között a házasság első hónapjaiban megnyilvánuló gyakori érzelmi feszültség, vagy a csecsemő elvesztésével járó érzelmi megindultság verbális kifejeződése.”26 Gyáni e szenvtelenséget, reflektálatlan- ságot véli megtapasztalni akkor is, amikor a Csorba-házaspár politikai eseményekről számolt be a naplóban. Két ilyen politikai eseményt hoz fel példaként, elsőként az 1875. március 5-ei, a pártfúzió alkalmából rendezett fáklyásmenetet, amelynek leírását teljes terjedelmében idézem: „... vacsoráztunk sajtot s kenyeret, azután pedig elsiettünk a fáklyásmenetet megnézendő: a Szerb utcán kiérve éppen arra mentek; hamar utánuk; roppant hosszú menet volt, a zenét nem is hallottuk, oly messze volt már; Deák lakása előtt - mely ki volt világítva - kissé megálltak, s azután folytatták útjukat az Egyetem, Úri, Dorottya utcákon, a régi Lloyd épület elé; itt sorakozva a nemzeti zászló mellé állt egy ifjú s beszédet tartott a miniszterekhez, mire azok megjelenvén az ablakban szintén intéztek pár szót az ifjúsághoz. Ezután megzendült a Szózat, s a hosszú menet visszafelé indult; úgy menet, mint jövet sokan éljenezték a minisztereket, de leginkább Tiszát. A Gizella téren lerakták a fáklyákat, s vége lett mindennek.”27 A másik, Gyáni által is említett naplóbejegyzés az egyetemisták 1876. április 28-ai, az önálló vámterület és jegybank érdekében a szabadelvű és a függetlenségi pártkör előtt tartott tüntetéséről szól. Csorbáék számára a naplóban foglaltak alapján ez az esemény is olyan, mint a többi, látványosságul szolgáló nyilvános „előadás”. De lássuk, Eszter beszámolója szerint mit és hogyan éltek át az eseményből: „... itthon vacsora, azután elmentünk 3-an a Kálvin térre, hol már az egyetemi ifjúság összecsoportosult. 8 óra helyett iU 9-kor indult meg a fáklyásmenet; minket úgy odaszorítottak a Kecskeméti utca sarkához, hogy már azt hittük, agyonnyomnak, nem menekülünk meg élve; ... ritkulván kissé a tömeg, mi is elindulánk utánuk... Utcáról 26 Gyáni Gábor: Egy budapesti polgárcsalád 470 napja. Budapesti Negyed 4. évi. 1996 tél, 14. sz. 133. old. URL: http./Avww.bparchiv.hu/magyar Aiadvany/bpn/14/gyani.html (A továbbiakban: Gyáni 2006b). 27 Táncsics - Csorba: I. m., 268-269. old. A szabadelvű pártkör székhelye volt ettől fogva a mai Roosevelt téren állt Lloyd-palota. 189
