Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége
említett többi tényezőhöz. A kép azonban így is óhatatlanul egyoldalú marad, hiszen a tömegtársadalmak előtti időkben is jóval komplexebb hatások alakították az egyének döntéseit annál, hogysem egyetlen összetevőre redukálhassuk a magyarázatot. A választópolgárság, a választók foglalkozás alapján történő elemzése viszont kétségkívül rendkívüli előnnyel bír a többi lehetséges magyarázó változóhoz képest: a dualizmuskori választói névjegyzékekben (is) tételesen megnevezik az egyes választók foglalkozását, a nyílt szavazás rendszerének köszönhetően pedig egyénekre lebontva nemcsak a választópolgárság, hanem az egyes jelöltek szavazótáborainak foglalkozási kategorizációjára is lehetőség nyílik. Bizonyos, nem is csekély mértékben pedig nyilvánvaló módon a választó foglalkozása magyarázza politikai választásait is. Nem vitás, itt is vannak buktatók: a korabeli sommás megjelöléseket nehéz pontosítani, az egyes foglalkozások kategóriákba történő összevonásakor óhatatlanul szubjektív szempontok kerülnek előtérbe, a történész pedig saját korának vagy világnézetének implicit rétegződés-koncepcióját húzhatja rá a korántsem feltétlenül világos kategóriákká összetömörülő számos foglalkozásnév integrálásakor. A történetírásban (és a szociológiában) a nagy strukturalista rétegződés-vizsgálatokkal szemben az utóbbi évtizedekben (például a mikrotörténelem irányából) megfogalmazott kritika az volt, hogy a társadalmi 8 A strukturalista rétegződésvizsgálatokat a mikrotörténelem felől ért kritikához lásd: Czoch Gábor: A társadalmi rétegződés mikro- és makrotörténelmi vizsgálata. Századvég, 14. sz. 1999 tél. 17-38. old., illetve Bódy Zsombor: A kategóriákat valóságosan létező kategóriáknak tekinti, amelyek homogén egységeket képeznek. Jóllehet ezeket - a kritika szerint - valójában maga a történész hozza létre, ráadásul anélkül, hogy a vizsgált társadalom helyi, időben és térben lehatárolt jellegzetességeit figyelembe venné, s ezzel az adott kontextustól, illetve az események szereplői által konstruált társadalom- képtől is független klasszifikációt hoz létre, mintegy negligálva az eredeti meghatározottságokat. Emellett az egyéni döntések, helyzetek szempontjai is figyelmen kívül maradnak.8 A probléma tehát a következő: a komplex társadalmi tagozódást foglalkozási státus szerint leírni már eleve leegyszerűsítés; az egyedi életutak, életpályák pedig a névjegyzékek vagy akár a lakcímtárak statikus és általánosító megjegyzései alapján nem igazán ragadhatóak meg. A statisztikai alapú általánosítások mellett ezért magam is szükségesnek érzem, hogy esettanulmányok formájában néhány választópolgár életpályájának kulcsmozzanatait más forrástípusok bevonásával is megragadjam. Az elemzés során léptékváltást kívánok alkalmazni, hogy az általánosító, nagy struktúrák vizsgálata alapján levont következtetéseket árnyalhassam, és az egyes cselekvők választásainak, döntéseinek okaihoz közelebb juthassak. Itt azonban nem áll módomban a mikrotörténelem antropológiai ihletettségű, a vizsgálat alanyainak teljes kapcsolatrendszerét minden forrástípus mikrotörténelem haszna nagy társadalmi csoportok kutatásában. Néhány módszertani és elméleti megfontolás az újabb, francia nyelvű szakirodalomban. Századvég, 14. sz. 1999 tél. 39-58. old. 183
