Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

A közélet mint magánélmény - Gerhard Péter: A politika személyessége

A politika személyessége GERHARD PÉTER E gyik korábbi írásomban kísérletet tettem a választók és a választói ma­gatartás-elsősorban foglalkozási kategóriák alapján történő - kvantitatív elemzésére az 1878-as és 1881-es budapesti IX. választó- kerületi országgyűlési képviselő-választások választói névjegyzékei és a leadott szavaza­tok alapján.1 A következő két esettanul­mány a politika és az abban részt vevő egyén szereplehetőségeivel kapcsolatos problema­tikát járja körül. Ehhez a választói névjegy­zékekre jellemző, számszerűsíthető adatok mellett narratív forrásokat - önéletírások, pamfletek, újságcikkek vagy a különféle magániratok szövegeit - is felhasználtam. Az első esettanulmányban a hivatalnoki kar kormánypártiságának, illetve a választói névjegyzékek foglalkozási kategóriái meg­bízhatóságának problémáját állítom a kö­zéppontba. A második elemzésben a csalá­di-rokonsági kapcsolatoknak a politikai participációra gyakorolt szerepe kerül terí­tékre: egy család történetén keresztül pró­bálom bemutatni, kikből válhattak a weberi fogalomhasználat szerinti honoráciorok (ez egészen mást jelent, mint a magyar történe­lemből ismert honorácior fogalma), azaz a helyi politikai viszonyokat meghatározó, a jelöltállítási és kortesfolyamatban kulcssze­repet betöltő személyiségek.2 1 Gerhard Péter: Az 1878-as és az 1881 -es országgyűlési képviselő-választások a budapesti IX. választókerületben. FONS, 15. évf. 2008.4. sz. 375-424. old. 2 Weber, Max: Állam, politika, tudomány. Tanulmányok. Budapest, KJK, 1970. 414-415., Max Weber: A politika mint hivatás. In: Uő,: Tanulmányok. Osiris, Budapest, 1998.180. old. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom