Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában
történelmi folyamatot is vizsgálhatóvá teszik. A jobbára a 17. századtól fogva rendelkezésre álló ilyen jellegű forrásokban tetten érhető attitűd-jellemzők a kutatókat döntően három következtetésre sarkallták. A többségben lévő „evolucionista” szemlélet hívei azt vallják, hogy az idők folyamán az euroamerikai civilizációban végbement individualizáció és eldologiasodás következtében nem csupán az egyes érzelem-megnyilvánulások, de a belső érzésvilág is döntő átalakuláson ment át. A „kontinuitást” vallók viszont - alapvetően nem tagadván a nagy időkeretet átfogó modalitások jelentőségét - nagyobb hangsúlyt fektetnek a hosszú távú folyamatokra és nem érzékelnek jelentős változást. A problematikát nem időbeli, hanem társadalmi, illetve tipológiai dimenzióban felvetők ugyanakkor a benső, pszichológiai meghatározottságokkal szemben a társadalmikulturális jelenségeket és kötöttségeket állítják egymással szembe.35 A sokszor nem egykönnyen eldönthető kérdésfelvetéseknél tárgyunk szempontjából fontosabb, hogy milyen jellegű a fennmaradt dokumentáció és annak mely tartalmi jellemzői szolgáltatnak muníciót az érveléshez. Az egyik kutató például, akit a szülői érzelmek változásai érdekeltek, 16. és 19. század közötti naplók vonatkozó be35 Uo. 13. old.; Sommers, Shula: Understanding Emotions: Some Interdisciplinary Considerations. In: Emotion and Sochial Change... 23. old.; Gillis, John R.: From Ritual to Romance: Toward an Alternative History of Love. In: Emotion and Social Change... 107. old. 36 Stearns, Carol Z.-Peter Stearns: Introduction. In: Emotion and Social Change... 5, old. 37 Baggerman, Arianne: Autobiography and Family jegyzéseit hasonlította össze, s úgy találta, hogy valójában nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy jelentős attitűdváltásról lenne szó a szülőszerep és a szülői érzelmek tekintetében, a premodern korok és a modern idők összevetésében.36 Hasonló forrásokat tesznek vizsgálat tárgyává az angolszász területen a pszichohistória kutatói például a düh és a harag, vagy a szerelmi érzésvilág elemzése során. Transzgenerációs, hosszú távú hatások érvényességét támasztják alá a 19. századi holland éndokumentumokat tanulmányozó kutatók megfigyelései. Eszerint, bár a század végére a régi, tradicionális, krónikaszerű egodokumentumokat bensőségesebb hangvételű és inkább befelé forduló autobiográfiák váltják fel, az értékvilágbeli folyamatosság mégis sok esetben kimutatható (apák fiaik által továbbvezetett naplói, stb.).37 A magánlevelezés (korreszpondencia, episztolárium) nem jellegzetes iratfajtája a közlevéltári állományoknak, s a személyi fondokban sem minden esetben található meg.38 Ám abban az irategyüttesben, ahol előfordul, jelentős mértékben járulhat hozzá az adott személyiségportré megrajzolásához. Ezen célból való óvatlan felhasználása ugyanakkor félrevezető lehet. A magán- levelezések többnyire ugyanis csak töredékesen állnak rendelkezésre, ráadásul zöMemory in the Nineteenth Century. In: Dekker R. (ed.), Egodocuments and History: Autobiographical Writing in its Social Context since the Middle Ages. Hilversum. 2002.161. old. 38 A fond valamely személy, szerv(ezet), intézmény, hivatal, stb. élete, illetve működése, tevékenysége során keletkezett, s levéltárban őrzött iratok összessége. 13