Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)
Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében
vendéglőben, a „tisztiben” (valószínűleg a tiszti klubban), egyszer az Alpesi Faluban (műsoros vacsorázóhely az Angolparkban), gyakrabban sörözőben. Magda leveleiből, illetve zsebnaptáraiból kiderül, hogy a látogatások a Lipthay utcában szinte mindennaposak voltak, és Magda is gyakran vendégeskedett barátainál, ismerőseinél. A szabadidő eltöltésének ez a módja bizonyára házasságkötésük után is megmaradt, erről tanúskodnak az iratanyagban található fényképek is. A háztartási napló bejegyzései alapján azonban semmi biztosat nem tudunk meg a házaspár társasági életéről, inkább csak sejteni lehet, hogy például tortát, aprósüteményt, likőrt, virágot nem kizárólag maguknak, hanem vendégeiknek, illetve vendéglátóiknak is vásároltak. A kiadási tételek között még számos olyan akad, amely esetleg valamilyen szórakozáshoz, társasági eseményhez kapcsolódhat: például a kapupénz feljegyzése (150 említés) utal a kései hazatérésre, a borravaló jelentheti a vendéglátóknál a háztartási alkalmazottnak adott juttatást is; belépő (egyszeri) kölcsönzésére valamilyen nagyobb társasági eseményen, például bálon való részvételhez lehetett szükség. Utazás, kirándulás költségként mindössze néhány alkalommal jelenik meg a négy év alatt, ezek közül egy volt hosszabb, mintegy háromhetes vidéki üdülés - 1943 májusában Mátraházán jártak, talán éppen a 30-as években épült Honvédüdülőben szálltak meg. Az itt töltött négy hét - a költségek tükrében - kirándulással (a naplóban a Kékes, Galyatető és Párád szerepel), kaszinólátogatással, kártyázással telt. Ünnepek A hétköznapok közül a beszerzések tekintetében is kiválnak az ünnepek. A családi ünnepek megülésének nincs nyoma a naplóban - a születésnapok, névnapok, évfordulók táján nem találunk olyan bejegyzéseket, amelyeket egyértelműen kapcsolatba lehetne hozni ezekkel - sem ajándékozásra, sem vendégségre nem találunk egyértelmű utalást. Az egyházi ünnepek viszont láthatóan extra kiadásokkal jártak. A vasárnapok elsősorban a kevés (vagy hiányzó) bejegyzéssel ugranak ki már ránézésre is a hét többi napja közül. A vasárnapi kiadások nem meglepő módon elsősorban a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódnak (pl. mozi, hajó, a késői hazatérést jelző kapupénz), és ritkább a beszerzésre utaló bejegyzés. Rendszertelenül, havonta nagyjából kétszer, de 1943-1944-ben ennél jóval ritkábban szerepel néhány fillér „templom” bejegyzéssel. Újévkor a házmester, a vice, az újságos és a postás is borravalót kapott (egy-egy személy 1941-ben 1 és 8,5, 1942-ben 2 és 10, 1943-ban 2 és 15, 1944-ben pedig 3 és 20 pengő közötti összeget). A húsvét közeledtét 1942-ben tojás, torma és sonka vásárlása jelzi. Halottak napjára sírlámpát, mécsest (1940), koszorúkat (1941), virágot (1942), csokrot (1943) vásároltak (a sírok rendbetétele más alkalommal is szerepel kiadásként). A karácsonyt megelőző napokban karácsonyfát (1941-ben 5,5, 1942-ben 7, 1942-ben 12, 1943-ban 44 pengőért - vajon a fa, vagy csak annak ára lett egyre magasabb?), szaloncukrot, gyertyát, díszeket, gir116
