Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

beszerzett tárgyakról lelkesen és részletesen számolt be távol lévő férjének. Például: „Mahukánál megnéztük a szekrényeket, már készen vannak. Éppen olyan eresek, mint a Gubié volt a színe meg talán olyan sincs. [...] 200 p-vel többe kerül, mint az került volna és ott vagyunk ahol voltunk. Lámpát is néztünk, de azt sem találtunk. Mert a facsillárok nem tetszenek, az mind olyan plump, esetlen. Bronzból meg most nem szabad csinálni.” „Tegnap délelőtt a városban voltam anyukával, lámpát nézni, de nem sok eredménnyel.” 1940. augusztus 3.; „Ma kaptam egy gyönyörű lámpát a szalonba. Úgy örülök neki. [...] Ami a szalonban volt, azt átvitték a hálóba, mert az empire lévén, ahhoz passzol.” 1940. augusztus 12. (Ezek a feltehetőleg nagyobb kiadások a naplóban nem szerepelnek, tehát valószínűleg ajándékok.)

Magda kezdetben nem tűnt túl elégedettnek új otthonával, a szobákat kicsinek, a lakást összességében igen rossz állapotúnak találta, a háztulajdonos Palatinus Rt. pedig csak részben volt hajlandó a felújításra: „Ezeknél nem lehet semmiben sem alkudozni, csak azt csinálják, amit ők jónak látnak. Pl. a mosogató is rémes állapotban van, mint minden, de nem adnak helyette másikat, mert nem lyukas tehát használható” (1939. október 24.) - írta megvetően eljegyzésük után néhány nappal, amikor a kiszemelt lakásban tett látogatását újságolta el jövendőbelijének. Véleménye azonban - talán a saját maga választotta új berendezés, talán a Gézával ott töltött hetek, hónapok hatására - hamarosan megváltozott, és 1940 augusztusában írt levele tanúsága szerint már egész máshogy viszonyult otthonukhoz: „Ahányszor hazamegyek vaBalogh Magdolna

„ Magda kezdetben nem tűnt túl elégedettnek új otthonával, a szobákat kicsinek, a lakást összességében igen rossz állapotúnak találta.

109