Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Érzelem, élet és -mód a családban - Lukács Anikó: Fogyasztás és mindennapok. Budapesten, a II. világháború első éveiben, családi iratok tükrében

um) is, ám a főváros lakossága - a legszegényebbek kivételével - a központi elosztás révén jutó fejadagokat a feketepiacon vásárolható - a folyamatosan emelkedő hivatalos áraknál is jóval drágább - élelmiszerekkel egészíthette ki, így az ellátási nehézségek az ostrom előtti időszakban nem öltöttek elviselhetetlen méreteket. A Balthazárék vásárlásait, fogyasztását tükröző személyes forrás segítségével abba nyerhetünk némi betekintést, hogy ezek a külső tényezők miként hatottak egy fővárosi középosztálybeli család háztartására. Kevés olyan forrás van, amely objektívebbnek tűnne egy kiadási naplónál, hiszen csak árucikkek, szolgáltatások megnevezése és a rájuk költött összegek szerepelnek benne mindenféle kommentár nélkül. Egy ilyen számokkal teli füzet szinte adja magát a számolgatásra, kimutatások, összesítések, táblázatok készítésére, forrásként való fel- használásának mégis számos korlátja van. Kezdve a legfontosabbal: a háztartási (jelen esetben: kiadási) napló szűkszavú bejegyzései alapján csak sejtéseket fogalmazhatunk meg arról, hogy Balthazárék miként élték meg a naplóban tükröződő és más forrásokból ismert változásokat (áremelkedés, áruhiány, a választék szűkülése), és hogyan alkalmazkodtak mindehhez.

A háziasszony, illetve a család önmagának, kiadásai áttekintése céljából vezeti, csak a számára legszükségesebb adatokat tartalmazza - ez pedig néha kevés ahhoz, hogy mi, kívülálló (és kései) olvasók is mindent könnyedén megértsünk. Sokszor az

s BFL IV.1419.j Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatalának iratai. Az 1941. évi népszámlálás

sem világos, hogy milyen árut takar a napló egy-egy bejegyzése: a gyakran köznevesült alakban szereplő márkanevek nagyobb része némi utánjárással még megfejthető, de az ismerősen hangzó márkák (Vim, Odol, Bagarol) mellett régen elfeledett elnevezések is felbukkannak, mint például a Vi- taprix (paradicsompaprika-krém) vagy a Zamakó zabmaláta-tápszer, illetve a Hor- denzym csecsemőtápszer; számos olyan bejegyzéssel találkozunk, amelynek hátterét csak találgatni lehet, vagy még azt sem, mint például a vegyes kiadások közé sorolt Germán esetében, amelyre 1941 decemberében adtak ki 25 pengőt, nem is beszélve a feloldhatatlan rövidítésekről.

Egy család fogyasztásának vizsgálatához, a pénzhez való viszonyuk feltérképezéséhez feltétlenül szükséges lenne bevételeik megismerése is. Sajnos Balthazárék csak a kiadásaik feljegyezésére gondoltak, így a naplókból csupán azt tudjuk meg, mit vásároltak, arra, hogy miből, csak más források bevonásával tudunk következtetni. A házaspár állandó bevételei közül biztosat csak a férj illetményéről tudunk mondani, hiszen azt rendeletek rögzítették. A Balthazár Géza egyik zsebnaptárában megbúvó fizetési jegyzék szerint havi zsoldja (1940-ben) 197 pengő volt, ehhez járult a honvédségi pótdíj (91 pengő), a tisztiszol- gaváltság és a feleség után járó családi pótlék (12-12 pengő), valamint otthonuk bérleti díjának ismeretében (évi 1500, vagyis havi 125 pengő)8 igen szerénynek mondható, 76 pengő 29 fillért kitevő lak- és bútorbudapesti telvételi és feldolgozási iratainak gyűjteménye. V., Újpesti rkp. 6. 28. sz. lakástv.

105