Fővárosi magántörténelem - Budapesti Negyed 68. (2010. nyár)

Fővárosi magántörténelem - Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában

források és az én kapcsolódását véve figye­lembe - történhet az egyes szubjektumok egykorú önértelmezései (naplók, önélet­rajzok, személyes feljegyzések); visszavetí­tett önértelmezések (visszaemlékezések); az egyénre vonatkozó refletív értelmezé­sek (hozzá írott levélsorozatok); illetve a környezetével kapcsolatos értékelő meg­jegyzések (általa írt levelek, naplóbejegy­zések) prizmáján keresztül. Nyilvánvaló, hogy egy városi közlevéltár­nak, ha helyesen fogja fel feladatát, jelen­tős szerepe kell legyen ezen igények telje­sítésében. Jó nyomon jártak azok a levéltá­rosok is, akik a közhivatali fogalomkörhöz kapcsolódó „regisztratúra” (a működés so­rán keletkező ügyiratok) szempontjából vetették fel a közlevéltár illetékességét személyes magániratok tekintetében. A regisztratúra voltaképpeni jelentése sze­rint ugyanis nem korlátozható pusztán a hi­vatali iratok körére, s a személy élettevé­kenységének folyamatában keletkezett mindenféle iratanyag szintúgy ide sorolha­tó, tekintve, hogy a köziratokhoz hasonlóan azok is egyfajta „automatizmus” eredmé­nyeként, hordalékszerűen, az adott sze­mély „működése” során, egyes elemeit és főleg belső összefüggéseit tekintve nem feltétlenül az illető „szándékaival egyező­en” jöttek létre. Más oldalról tekintve pe­dig a személy is lényegében ugyanolyan okokból hoz létre iratokat, mint egy szerve­zet: hitelesség, bizonyítóerő, emlékezet; ugyanakkor még a hagyományos fizikai for­mához is jobban ragaszkodik („personal 16 Cox, Richard J.: The Record in the Manuscript Collection. Archives and Manuscripts, 1996.24. köt. 1. sz. 52, old. symbolism”).16 Sue McKemmish ausztrál levéltáros megfogalmazásában: „trz iratmeg­őrzés a tanúságtétel egy formája: életünk, létünk, cselekedeteink, tapasztalataink, másokkal fenn­tartott kapcsolataink, identitásunk bizonyságá­nak és a minderre vonatkozó emlékek biztosításá­nak eszköze... a személyes iratok, a miránk vonatkozó bizonyítékok ebben az értelemben a társadalmi emlékezet dokumentumai A.”17 Hi­szen a személyes dokumentáció megőrzése és tanulmányozása révén - bármilyen vé­letlenszerűen kerülnek is levéltári megőr­zésre - éppen nem a káoszról szerzünk be­nyomásokat, hanem elsősorban azokról a rejtett motívumokról, amelyek ezen iratok létrehozása, fenntartása és használata hát­terében meghúzódtak.10 S ha a „műkö­dést” a társadalmi interakciókra szűkített értelemben fogjuk fel, a személyi iratok regisztratúra jellege még nyilvánvalóbb. Ma már a levéltári forrásértékelés elméleti irodalmában is felbukkan a Clifford Geertztől származó „sűrű leírás” közlevél­tári adaptációjának gondolata. „Elkezdtem morfondírozni azon - osztja meg velünk töp­rengéseit Terry Cook -, hogy a levéltárosok­nak is valami hasonló „sűrű leírás"-féle, a kontex­tus problematikáját érintő, a különféle hatalmi szervek iratai és az állampolgár-állam kapcsola­tot tükröző dokumentációra vonatkozó kutatá­sokba kellene fogniuk”.19 Tisztában voltak ezzel az egykori hazai szakemberek is, hiszen Bakács István már 1957-ben megfogalmazta: személyi iratok esetében is beszélhetünk regisztratúráról, hiszen itt is „az illető személy ‘szükségleteinek’ ír McKemmish, Sue: Evidence of me... Archives and Manuscripts, 1996. 24. köt. 1. sz. 29. old. is Cox, i. m. 51. old. is Cook, 2005. i. m. 122. old. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom