Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

bontogatják az érdekesebb leveleket, a városi orvos, jóllehet már egészen ősz, még mindig cselédleányok szoknyái után futkos. Mig kunt a nagy világban társadalmi, vallási, művészeti kérdések ezrei és ezrei vetődnek föl s az emberi lélek csillogóbb, élénkebb, mint valaha, itt minden változatlan, nyugodalmas, mintha örökkévalóságra volna berendezkedve.

A piros-párkányos háza régi ravasz ábrázattal néz a járókelőkre. A férj kissé elhízott, egyébként azonban még mindig olyan jókedvű és magyarosan mókázó, mint húsz év előtt; az asszony homlokán fehér hajszálak mutatkoznak; a gyermekek megnőttek: a fiú már bőrkabátban jár és karperecét hord a kezén, a leány hangos kacagással fogadja udvarlói bókjait.

Az ügyészt aránylag legerősebben viselték meg az esztendők. A sok dohányzástól makacs köhögést kapott, amely különösen éjjel fojtogatja, ennek következtében az alakja is megtört s arca szenvedést mutat. A régi szép tervekből nincs meg már semmi. A hit, hogy jelentős pályát futhat be, nyár-éji ködként oszlott el és Ráskai lassan beletörődött, hogy gépként élje le életét. Ez a gép pontos, hideg, józan, soha egy kerékfogát nem kell megújítani.

A piros-párkányos ház előtti séták lassan megritkulnak s inkább már csak a kegyelet csöndes fényében játszódnak le. Sokan azt beszélik Ráskairól, hogy Borbála kisasszonnyal való eljegyzése már csak az idő kérdése. Biztosat nem tud senki, mert Ráskai, bár egyébként jóval közlékenyebb, mint azelőtt, e tekintetben nem nyilatkozik. Bizonyos azonban, hogy az ügyész gyakran sétálgat el Borbálával és az általa kotyvasztott teákkal gyógyítja köhögését.

És igy morzsolódik széjjel, igy tűnik el a szürkeségben egy halandó, akinek lelke, gondolkodása magasröptű volt és aki mégis a tyúkketrecbe került. Az emberek elgondolkodtak rajta: erős volt-e, hogy le tudta győzni önmagát, vagy gyönge, hogy megalkudott sorsával? O maga nem sokat törődik az egész dologgal. Reggel kilenckor besétál a hivatalba, elvégzi a dolgait, délben lesiet a Bikába egy pohár sörre, este pedig a törzsasztalhoz telepszik és elszórakozik rajta, hogyan húzzák föl Berkit. Ártatlan mulatság ez és nem kerül pénzbe.

Egy szomorujátéknak ez a vége, csöndben, szerényen folyt le cselekménye és Ráskai csak néha, borús, őszi napokon érzi, hogy mindez nincs jól, hogy eladta magát s hogy jobb lett volna soha meg nem születnie.

96