Lovik Károly - Budapesti Negyed 67. (2010. tavasz)

Lovik Károly válogatott elbeszélései

— Igaz, hogy az emberek hálátlanok-jegyezte meg a szabó -, mennyit fáradtam azért a gyerekért! És most a mészáros térdén ül!

Sápadt arcát pír öntötte el, egyszerre elhatározta, hogy fölkel a sírból és elviszi a gyereket: ne mondhassa a mészárosnak többet, hogy apám és ne lovagoljon a térdén.

— Megyek - szólt új barátjához és lassan fölemelkedett.- Csak a keresztektől és kakaskukorikolástól óvakodj - adott neki útra- valót szomszédja. - Aki kakasszó után jön vissza, annak a lelke nem pihen többet békén.

Rut lassan indult neki a falunak. A temetőőr ott állt a kapu mellett: érezte, hogy valami elsuhan mellette. Jobban beburkolódzott kabátjába és marokra fogta a botját, mert bár nem hitt a kísértetekben, mégis félt tőlük.

A falu végén kereszt állott, rajta rozsdás pléhből a Megváltó. A szellem lekerült a cigánysornak és úgy ment be az utcába. Egy kutya, amely a biró háza előtt feküdt, felugrott, szétterpesztette a lábait és üvölteni kezdett. Oda is kapott a szabó csontja felé, de nem tudta megharapni, a láb olyan volt, mint a köd. A bíró mellett Rut egy régi haragosa, az asztalos lakott, aki mindig mekegett, ha világéletében találkozott vele. A szabó megállt a ház előtt és benézett a kapun. Abban a pillanatban a tehén panaszosan kezdett bőgni és a kotlósok ijedten rebbentek föl.- Ki az? - kiállotta ki az asztalos és arca egy verejték volt. Érezte, hogy valami rendkívüli történik az udvaron.- Ez a mekegésért van - gondolta magában Rut és gyönyörködött benne, mint torzul el a mindig vidám asztalos széles ábrázata.

Tovább ment és odaérkezett a házához. A cégtábla tényleg nem volt már ott, helyét egy láncon lógó tagló foglalta el. A kis telken látszott, hogy jobbmódu ember kezébe került: az udvaron nagy kazal állott, mellette csillogó eke hevert, odébb csirke- és disznóólát építettek. Amint Rut kinyitotta az ajtót : a baromfiakon nagy nyugtalanság vett erőt és Tisza, az öreg házőrző komondor dühösen vágott neki a semmiségnek, amelyben embert sejtett.

— O is elfelejtett - gondolta Rut és az eb felé rúgott.

Abban a pillanatban a kutya felfordult, egyet rángatódzott és megdöglött. Egy tyúk ott röpült el a szabó mellett: szárnya a kisértet kezéhez ért s azon percben a kotló, mint a rongy hullott a földre.

Rut besurrant a kamarába, ahol a kis fia aludni szokott. Holdvilág volt, mindjárt meglátta a gyereket, amint egy ócska pléhkatonát tartva kezében mosolyogva aludt. A szabónak elállt a lélegzete ; milyen szép piros gyerek volt, olyan a feje, mint egy nagy, rózsaszínre érett alma. Gesztenyehaja a szemébe lógott - ha megsimogatná, tán vége volna az életének. Megbor34